De a Duperrault család számára a régóta dédelgetett álom valóra váltása szörnyű tragédiába torkollott.
Arthur Duperrault, a híres wisconsini szemorvos, évekig gyűjtögetett, hogy egy igazán fényűző tengeri nyaralást szervezhessen a családjának. Amikor végre összejött a szükséges pénz, a férfi kibérelt egy jachtot egy karib-tengeri útra.
Heten szálltak fel a hajóra: a Duperrault házaspár, három gyermekük, valamint a jacht kapitánya, Julian Harvey és felesége. Az álomutazás azonban váratlanul rémálommá vált a vízen. Julian megőrült, és a jacht összes utasával végzett. Csak a 11 éves Terry Jo Duperrault maradt életben. A szerencsétlen kislánynak saját szemével kellett látnia édesanyja, édesapja, nővére és bátyja halálát.

A kislányt 1961-ben találták meg a nyílt tengeren. Terry Jo közel fél évszázadon át hallgatott. Végül mégis úgy döntött, hogy feltárja az igazságot a világnak, abban a reményben, hogy története segíthet másoknak megbirkózni a belső démonaikkal, feldolgozni a gyászt, a veszteséget vagy a traumát.

Könyvet is írt „Egyedül: Elveszve az óceánon” címmel, amiben mindent elmesélt. Harvey kapitány nem véletlenül vállalta az utat. Szörnyű okai voltak arra, hogy kihajózzon: elképesztő adósságokba verte magát.
Úgy gondolta, hogy az egyetlen esélye, hogy kifizesse a tartozásait, az a biztosítási pénz, amit a felesége, Mary halála után kapna. Mary azonban rájött férje tervére, és úgy döntött, hogy harcol, és elmondott mindent a Duperrault családnak. Amikor a kapitány rájött, hogy terve meghiúsult, megőrült, és mindenkivel végzett, aki az útjába került.

A könyvben a nő azt írta, hogy szerencsére nem látta a szerettei halálát. Éjszaka zajt hallott a fedélzeten, és felment, hogy megnézze, mi történik. Terry odafent édesanyja és bátyja élettelen testét látta.
Miután Julian végzett az utasokkal és a feleségével, előkészített egy mentőcsónakot, hogy azzal meneküljön, miután elsüllyeszti a jachtot. Azonban valamit a jacht fedélzetén felejtett, ezért visszament érte, és megkérte Terryt, hogy addig tartsa a mentőcsónak kikötőköteleit.
Amikor Julian visszatért a csónakhoz, késsel támadt Terryre, de a kislány elengedte a kötelet. Az őrült kapitány erre a csónakhoz rohant, hogy megmentse azt, és elmeneküljön. Nem vesztegette azzal az időt, hogy Terryvel foglalkozzon, mert biztos volt benne, hogy a kislány úgyis meghal a tengeren, segítség nélkül.
Harvey-t magát másnap kimentették. A férfi azt állította, hogy hirtelen tűz ütött ki a jachton, aminek következtében a felesége és az utasok életüket vesztették. Bár a története gyanúsnak hangzott, a hatóságoknak nem volt okuk kétségbe vonni Julian szavait, hiszen nem volt bizonyítékuk az ellenkezőjére.
Négy nap múlva azonban minden megváltozott. Ennyi időt töltött a kislány a nyílt tengeren, teljesen egyedül, étel és víz nélkül, csak magára és az Istenhez intézett imáira hagyatkozva.

Terry egy apró tutajon hánykolódott a tengeren, amikor végül egy görög kereskedelmi hajó tengerészei rátaláltak. Mielőtt elájult volna, Terrynek még volt ereje a görög hajó kapitányának a fülébe súgni, hogy kicsoda.

Amikor Harvey kapitány értesült a kislány megmentéséről, öngyilkos lett. Terryt a rokonai fogadták örökbe, és úgy döntöttek, soha nem beszélnek neki a történtekről, abban a reményben, hogy így könnyebben feldolgozza a traumát. Bár pszichológusok is segítették Terryt a gyógyulásban, ő úgy érezte, sosem sikerült igazán a felszínre hozni és feldolgozni a vele történtek mélyebb okait és következményeit.

Az idő múlása ellenére sem tudta kitörölni az emlékezetéből a múlt szörnyű képeit: szerettei véres testét, a késes ember őrült tekintetét, a bőrét perzselő napsugarakat, a tehetetlenség és a kilátástalanság érzését.

De Terry végül erőt talált magában ahhoz, hogy tovább éljen, és évtizedekkel később megossza történetét másokkal. A könyv fő célja az volt, hogy átadja az üzenetet: bármilyen nehéz élethelyzetben is legyünk, soha nem szabad feladni és elkeseredni.

Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: