Ez durvának tűnhet, mivel a beszélgetőpartner azt gondolhatja: „Lehet, hogy valami baj van velem, ha ilyen mereven néz.” A figyelem arcon kívül történő összpontosítása, gyakran értelmezhető érdektelenségként és vonakodásként a hallgatás iránt.
Azok az emberek, akik idegesek vagy kellemetlenül érzik magukat, gyakran gyorsan áthelyezik a tekintetüket egyik tárgyról a másikra. Hol a beszélgetőpartnerre néznek, hol az ablakra, hol a berendezési tárgyakra, és ez azt a benyomást kelti, mintha el lenne terelve a figyelmük, vagy aggódnának.
Nem lehet minőségi beszélgetést folytatni, ha folyamatosan áthelyezed a figyelmed fókuszát az előtted álló ember helyett valami másra. És neki sem lesz kellemes az a tudat, hogy minden más jobban érdekel téged, mint ő maga.
A túl gyakori pislogás a hosszú szemkontaktus során alapból furcsán néz ki. Emiatt idegesnek, aggódónak vagy zavartnak tűnhetsz.
A hunyorítást gyakran úgy értelmezik, mint a ravaszság kísérletét, leplezett dühöt vagy gőgöt.
Annak érdekében, hogy ne kelts rossz benyomást a beszélgetőpartnereidben, törekedj a szemkontaktusra, miközben a szokásos tempóban pislogsz, és a szemhéjadat is ellazítva tartod.
Amikor találkozol valakivel, ne „szkenneld” végig a tekinteteddel tetőtől talpig. Ez azonnal kevésbé vonzóvá tesz, és azt a benyomást kelti a beszélgetőpartnerben, hogy gőgös vagy.
Ráadásul az ilyen tekintetet gyakran elítélőnek és kellemetlennek tartják, ami nem segít a kapcsolatfelvételben és a bizalmi kapcsolat kialakításában.
Nézz a beszélgetőpartnered arcába, hogy megmutasd, örülsz, hogy látod, és készen állsz a párbeszédre. Hidd el, a beszélgetés során is meg tudod majd nézni a ruháját, és ez nem fog ijesztően vagy taszítóan hatni.
Ha csoportos beszélgetésben veszel részt, figyeld meg, hogyan létesítesz szemkontaktust.
Általában, amikor emberek között vagyunk, akaratlanul is arra pillantunk, akit jobban ismerünk. Beszélgetést folytathatunk mindenkivel, de folyamatosan csak rá nézünk, mert ez kényelmesebb érzést ad. Azonban ez nagy hiba, mivel a beszélgetés többi résztvevője úgy érezheti, hogy megfosztjuk őket a figyelmünktől. Próbálj meg felváltva mindenkire nézni, amikor mesélsz valamit, és amikor hallgatsz, nézz arra, aki beszél.
Egy másik hiba, amit az emberek gyakran elkövetnek a csoportos beszélgetésekben, hogy amikor válaszolnak egy kérdésre, csak azt nézik, aki feltette. Ez helyénvaló, ha a válasz rövid, de ha részletes, akkor érdemes először a kérdezőre nézni, majd a többi jelenlévőre.
Nem kevésbé fontos, hogyan tartod fenn a szemkontaktust azokban a pillanatokban, amikor a beszélgetőpartnerek nem tűnnek túl érdeklődőnek. Lehet, hogy akaratlanul is arra vágysz, hogy a tekinteted azon a személyen akadjon meg, aki a legbarátságosabbnak tűnik. De érdemes megjegyezni, hogy a kellemes arckifejezés nem mindig jelenti azt, hogy valaki élvezettel hallgat téged.
Ha csak rá szegezed a tekinteted, akaratlanul is azt a jelet küldöd a többieknek, hogy nem kötelező meghallgatniuk téged. Jobb, ha „megosztod a tekinteted” mindenkivel – így nagyobb valószínűséggel vonod be őket a beszélgetésbe.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
