A megözvegyült 3 gyermekes anyának elfogyott a pénze, váratlanul 150 ezer dolláros bónuszt kapott a munkahelyén

HIRDETÉS

Amikor Laura úgy döntött, hogy túlórázik, hogy meg tudjon élni, a főnöke egy váratlan látogatócsoportnak köszönhetően bónuszt és előléptetést adott neki.

Laura Maxwell mindig futott. Három gyereke után futott, hogy elkészüljön az iskolába. Futott, hogy kivigye a szemetet, miközben a kukásautó éppen indult. És futott a buszmegállóba, hogy éppen időben felpattanjon a buszra. Aztán a Szivárvány Gyermekkórházban kórteremből kórterembe, orvosról orvosra rohant, aktáról aktára.

Az ember azt gondolná, hogy tapasztalt nővérként legalább ebédidőben jár némi extra juttatás. De Laura nem is emlékezett, mikor ebédelt utoljára ülve.

HIRDETÉS

„Lassíts, Laura, mert még a végén kigyullad a lábad!” – hajtogatta az anyja. Laura édesanyja, Denise, a háztartás legújabb tagja volt. Laurának nem volt más választása, minthogy behozza a faluból, miután Denise ismét elesett, és ismét megsérült a térde.

Laura a férje, Shane halálának napja óta a lábán volt. Öt hónap telt el azóta a reggel óta, amikor utoljára megcsókolta az arcát, mielőtt munkába indult, és azóta, hogy a férfi még egyszer utoljára visszahúzta a meleg, medvebocsszerű ölelésébe, mielőtt elengedte. Most valamiért Laura mindig fázott.

Az összeomlásig dolgozta volna magát, ha nem kellett volna a gyerekekre és az anyjára vigyáznia. Ebben az állandó rohanásban és sürgés-forgásban, ami Laura életét jelentette, voltak pillanatok, amikor a három gyereke és a beteg anyja lelassította, és emlékeztette arra, hogy ő is ember.

HIRDETÉS

Arthur, Haley és Rachel még kisgyermekek voltak. De megvolt a maguk módszere arra, hogy tudják, ha az anyukájuknak jó napja volt a munkahelyén – mindig hozott fánkot a büféből. Az utóbbi időben ezek az alkalmak ritkultak, és a gyerekek szomorúak voltak mind a fánkok hiánya, mind az anyjuk stresszes élete miatt.

Egy nap azonban, amikor elment az áram, és Laura még este nyolc után sem jött haza, a gyerekek nagyon aggódni kezdtek. Denise nagyi mélyen aludt a szobájában, ami a hangos, ritmikus horkolásból is kiderült.

„Felébresszük a nagyit?” A hároméves Rachel aggódó hangon kérdezte.

HIRDETÉS

„Nem, nem, fel kellene hívnunk anya munkahelyi barátját” – mondta az ötéves Haley, miközben az otthonra szánt mobiltelefonon a kapcsolatok között keresgélt.

A három gyerek a telefon köré kuporodott, amikor meghallották a tárcsahangot. De három csörgés után a telefon elhallgatott. „Jaj, ne! Lemerült az akkumulátor!” Rachel felugrott az aggodalomtól. „Most mit csináljunk?”

„Várunk. Ne aggódjatok, anya hamarosan itt lesz” – próbálta megnyugtatni testvéreit Arthur, a legidősebb.

HIRDETÉS

„Miért nem megyünk be mindannyian, és keresünk addig még néhány gyertyát?”

Egy örökkévalóságnak tűnő idő után Laura nehéz léptekkel lépett be az ajtón. Egy puffanással a padlóra ejtette a táskáját, és látta, hogy ezzel felébresztette Arthurt, aki a kanapén aludt.

„Pszt! Mindenki más bent alszik.” Arthur felállt, és odasétált az anyjához.

A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:

Forrás:
HIRDETÉS
Oldal ( 1 / 3 ): 1 23Következő oldal »