Képzeld el a következőt: meghívtak egy lakomára. Éhes oroszlánok leselkednek az ajtón túl, arany csikorog a lábad alatt, az asztalok egzotikus állatok húsától roskadoznak, melletted pedig ott ül a császár, aki bármikor elragadhatja a feleségedet, a szemed láttára. Üdvözlünk Caligula partiján!
Ha létezne ranglista a legőrültebb uralkodókról, Caligula nem csupán előkelő helyen szerepelne, hanem valószínűleg az élére is kerülne, Incitatus nevű lován ülve, akit – történetesen – szenátorrá is ki akart nevezni.
Mi is történt valójában az ő lakomáin? Merüljünk el egy római pszichopata pokoli partijának hangulatában.
Caligula lakomáinak nagysága valóban lenyűgöző volt. Egyetlen lakomával képes volt eltékozolni több provincia éves bevételét is! Ehhez hasonló pazarlásra nem volt példa sem előtte, sem utána.
Amikor Gaius Julius Caesar Germanicus, akit az egész világ Caligulaként ismert, trónra lépett Kr. u. 37-ben, az emberek szemében az ideális uralkodónak tűnt. Eltörölte a cenzúrát, csökkentette az adókat, amnesztiát adott a foglyoknak, és befejezte Augustus templomának építését. Úgy tűnt, Rómában végre egy igazságos és bölcs vezetőre leltek.
A „Caligula” becenevet, ami latinul „csizmácskát” jelent, gyermekkorában kapta. A későbbi császár gyakran tartózkodott katonai táborban, és apró csizmákat hordott, amelyeket a katonák csizmái, a caligák mintájára készítettek neki. Itt találkozott először a kegyetlenséggel, ami – meglepő módon – tetszett is neki.
Paradox módon a történelemben a zsarnokok gyakran uralmuk első szakaszában pozitív változásokat vezetnek be. Később azonban, megszilárdítva hatalmukat, hajlamosak elvetemült viselkedésre.
Rettegett Iván uralkodásának elején szintén energikus és az állam szempontjából jelentős uralkodóként tűnt fel. Később azonban káoszba sodorta az országot.
Hasonló történt mai főhősünkkel is. Amint Caligula hatalomra került, mintha a legmélyebb démon szabadult volna fel benne. Mintha valami eltört volna a fejében. Talán a gyermekkori pszichológiai traumák is közrejátszottak ebben.
Vagy talán egy súlyos betegség, amely néhány hónappal hatalomra kerülése után érte utol. Magas lázzal ágynak esett, teste vörös lett, és Caligula a halál szélén állt. Számos kutató szerint ez a betegség pszichés zavart okozhatott nála, és ez vezethetett viselkedésének drasztikus megváltozásához a felépülése után.
Akár a hőségtől bolondult meg teljesen, akár egyszerűen csak a hatalomvágy ragadta el, elkezdődött a római apokalipszis.
Uralkodása egybefüggő rémálommá vált.
Ha azt hiszed, hogy a pénzszórás annyit tesz, mint venni egy üveg Moët pezsgőt egy divatos klubban Milánó belvárosában, akkor Caligula csak kinevetne téged.
A római császár gasztronómiai tékozlása még a mai ínyenceket is ámulatba ejti. Lakomáin olyan fogásokat szolgáltak fel, amelyek bármely Michelin-csillagos étterem dicsőségére válnának, ha nem lettek volna ennyire perverzek. A legkülönlegesebb alapanyagokat a világ minden tájáról hozatták: gránátalmát Karthágóból, csigákat Afrikából, őszibarackot Kínából, zöldségeket Indiából.
A legkülönlegesebb és legdrágább fogásoknak pedig a következők számítottak:
Caligula az egzotikumokkal akarta elkápráztatni a vendégeket, mivel imádott feltűnősködni. Az ételek íze másodlagos volt számára – ő az abszolút gazdagság demonstrálására törekedett.
Egyszer, egy lakoma alkalmával, elrendelte, hogy szórjanak aranyat a padlóra, hogy a vendégek szőnyegként tapossák azt.
Arany étkészlet, díszes tógák ajándékba a vendégeknek, tiszta aranyból készült kenyerek – mindezek elképesztő összegeket emésztettek fel. Egyetlen lakoma alkalmával 10 millió sestertiuszt költött a birodalom.
A cikk még nem ért véget! Folytatás a következő oldalra kattintva!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
