Az űr – a végtelen, titokzatos sötétség, amelyet csillagok milliárdjai tarkítanak. Az emberiség ősidők óta vágyik felfedezni ezt a hatalmas ismeretlent, és a 20. század közepén végre sikerült átlépnünk a bolygónk határait.
De hol is kezdődik pontosan az űr? Hol húzódik az a láthatatlan határ, amely elválasztja a földi légkört a kozmosz végtelenjétől?
A választ erre a kérdésre a Kármán-vonal adja meg, mely egy képzeletbeli határvonal, 100 kilométerrel a tengerszint felett. Nevét Kármán Tódorról, a magyar származású fizikusról és mérnökről kapta, aki jelentős mértékben hozzájárult a repülés és az űrkutatás fejlődéséhez.
Kármán Tódor volt az, aki először vetette fel a kérdést: milyen magasan kell repülnie egy repülőgépnek ahhoz, hogy már ne a levegő felhajtóerejére, hanem a keringési sebességére támaszkodjon? Számításai szerint ez a magasság körülbelül 100 kilométer, ahol a légkör már annyira ritka, hogy a hagyományos repülés lehetetlenné válik.
Magyarán ez az a magasság, ahol a szárny már nem tart többé, és el kell érni az első kozmikus sebességet. Vagy visszazuhanunk a légkörbe.
A Kármán-vonal tehát nem egy fizikailag érzékelhető határ, hanem egy megállapodás, amelyet a Nemzetközi Légi Szövetség (FAI) is elfogadott. Az FAI szerint aki átlépi ezt a vonalat, az már űrhajósnak számít.
A 100 kilométeres magasság nem egy véletlenszerűen kiválasztott szám. Kármán Tódor számításai alapján ezen a magasságon a repülőgépnek már olyan gyorsan kellene repülnie, hogy elérje az első kozmikus sebességet, azaz a Föld körüli pályán maradáshoz szükséges sebességet.
Ez azt jelenti, hogy a repülőgép már nem tudna a levegő felhajtóerejére támaszkodni, hanem keringene a Föld körül, mint egy műhold.
Bár a Kármán-vonalat széles körben elfogadják az űr határaként, mégis vannak, akik vitatják ezt a meghatározást. Egyesek szerint a határvonalat alacsonyabbra, 80 kilométerre kellene helyezni, míg mások szerint ennél jóval magasabbra, akár 120 kilométerre.
A vita oka az, hogy a légkör nem ér véget hirtelen egy adott magasságban, hanem fokozatosan ritkul. Nincs egyértelmű határvonal, amely elválasztaná a légkört az űrtől.
Az amerikai légierő például 80 kilométert tekinti az űr határának, míg a NASA és a FAI a 100 kilométeres Kármán-vonalat használja. Ez a különbség abból adódik, hogy az amerikai légierő a repülőgépek és a rakéták repülési jellemzői alapján határozta meg a határt, míg a FAI a tudományos megfontolásokat helyezte előtérbe.
A Kármán-vonalnak nemcsak szimbolikus jelentősége van, hanem gyakorlati haszna is. Segít meghatározni, hogy ki számít űrhajósnak, és mely repülések tekinthetők űrrepülésnek. Emellett a Kármán-vonalat használják a légtér és az űr jogi szabályozásának alapjául is.
A Kármán-vonal tehát egy fontos mérföldkő az űrkutatás történetében, amely segít megérteni a bolygónk és a kozmosz közötti határvonalat. Bár a pontos meghatározása még mindig vita tárgyát képezi, a Kármán-vonal szimbolizálja az emberiség vágyát az űr felfedezésére és meghódítására.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
