A Föld magja, ez a hatalmas izzó gömb, ami a szilárd kéreg és a viszkózus köpeny alatt rejtőzik, egy olyan titkot őriz, ami évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat: miért van az, hogy 4,5 milliárd évvel a bolygó kialakulása után is úgy lángol, mint a teremtés első napjaiban?
A bolygónk középpontjában lévő hő fő forrása a folyamatos maghasadás. A Föld magjában radioaktív elemek – urán, tórium és kálium-40 – találhatók. Ezek az elemek apró atomreaktorokként folyamatosan bomlanak, és közben hatalmas mennyiségű hőenergiát szabadítanak fel. Ez a folyamat a fő hőforrás, ami milliárd évek óta fenntartja a Föld magjának magas hőmérsékletét.
A Föld magjának hője részben a bolygónk viharos fiatalkorának öröksége. Létezésének első néhány százmillió évében a fiatal Föld kozmikus bombázáson esett át: számtalan aszteroida és bolygócsíra csapódott a felszínébe, és minden egyes becsapódás hatalmas energiát szabadított fel. Ezek az ütközések, mint valami gigantikus kalapácsütések az üllőn, felhevítették a formálódó bolygót.

Ugyanakkor a Föld növekvő tömege egyre erősebb gravitációs vonzást hozott létre, ami miatt a bolygó a saját súlya alatt összepréselődött. Ez a folyamat, mintha egy forró golyót szorítanánk össze egy satuban, tovább növelte a bolygó belsejének hőmérsékletét. Bár azóta milliárd évek teltek el, ennek az ősi hőnek a jelentős része még mindig a bolygónk belsejében van, és fenntartja a mag hőmérsékletét.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: