Néhány perc beszélgetés elég ahhoz, hogy megértsem, mi jár az emberek fejében. Előre szólok, hogy ritkán nevezem hülyének a hülyéket. Mert mindannyian gyakran hülyék vagyunk az élet valamelyik területén.
És még az okos emberek között is vannak olyanok, akik nem túl kedvesek, és akikkel kellemetlen beszélgetni. De ezek inkább ritka kivételek, és egy dolgot biztosan állíthatok: a BESZÉD mindent elárul az emberről!
Amint kinyitja valaki a száját, kimond néhány összefüggő vagy összefüggéstelen mondatot, máris összeállíthatod a portréját. Igen, ez pszichológia. Az ember egy összetett lény, akinek a megfejtése maga az élvezet. És kevés olyan ember van, akiket jó érzés hallgatni.
Nézzük meg az okos és buta emberek beszédében és viselkedésében megmutatkozó legjelentősebb különbségeket.
Egy hülyének mindig vannak gondjai. Folyton panaszkodik a férjére (feleségére), a gyerekeire, a munkájára, és úgy általában arra, hogy az egész élet rossz. A hülye ugyanis maga teremti ezeket. De nem tudja elemezni a hibáit, és nem tud higgadtan reagálni a kritikára.
Az okos ember ezzel szemben nem csügged, nem veszíti el a fejét, és nem látja a sors negatív hatását, hanem egyszerűen levonja a tanulságot. Mindenekelőtt önmagát elemzi az adott helyzetben. És maga oldja meg a problémáit.
A hülyének szüksége van arra, hogy vezessék és irányítsák. Igen, panaszkodni fog a főnökére. És ami a legfontosabb: nincs benne tisztelet. Előfordul, hogy a hülyék vezető pozíciókat töltenek be. Ilyenkor nemcsak hogy nem tisztelik a beosztottaikat, de még el is nyomják őket, hogy a saját szemükben jelentősebbnek tűnjenek.
Egy okos ember ritkán hajol meg az erősek előtt, de ugyanakkor tiszteli őket. És ha tapasztalt ember áll előtte, akkor biztosan átvesz egyet s mást a tudásából.
A hülye lehet kitűnő tanuló és két diplomás is, de ez nem garantálja az ész meglétét. Még jól fizető állása is lehet, de ezzel egy idő után elégedetlen lesz. A hülye ember a „csordaszellem” által vezéreltetik, nem pedig a saját igényei és vágyai által.
Az iskolában a legjobb tanuló valójában nem mindig a legokosabb. Ő pusztán a rendszernek való engedelmességben a legjobb, nem pedig a saját sorsának alakításában. Ezzel szemben egy valóban okos embernek lehet, hogy nincs is diplomája. Az okos embert az különbözteti meg, hogy tudja, mit akar. Nem adja alább az általánosan elfogadott követelményeket vagy normákat, hanem kiemeli a számára legfontosabbat és legérdekesebbet. És ebben az irányban valósítja meg önmagát.
A hülyéknek sorozatosan befejezetlen ügyeik vannak. A projektjeik évekig nem készülnek el. Értekezletről értekezletre járnak üres beszédekkel, ahol semmi sem dől el. A kreatív hülyék mindig akarnak valamit, rengeteg ötletük van, még embereket is összegyűjtenek emiatt, és elmesélik a zseniális ötletüket. De ezek végül mindig csak ötletek maradnak. Mert ahhoz, hogy egy projektet megvalósítsunk, bátorság kell és felelősségvállalás.
Az okos ember ezzel szemben mindig befejezi, amit elkezdett. Nem merülnek fel benne olyan gondolatok, hogy mi van, ha az eredmény nem hoz semmilyen hasznot. Ezért az okos ember mindig mindent részletesen elemez, mielőtt cselekszik. És cselekszik!
A hülyék mindent meghallgatnak. Hisznek a tévében összehordott marhaságoknak és annak, amit a szomszéd mondott. Megkérdőjelezhetetlenül megbíznak a főnökükben, és még inkább az állam vezetőiben. Nekik feltétlenül hangosan kell erről beszélniük, és támogatniuk azt, aki eteti őket. Ráadásul, ha holnap megváltozik a hatalom, és a tévében teljesen ellentétes információkat kezdenek közölni, a hülye elfelejti, amit tegnap mondott, és újra a tömeg után megy.
Az okos ember szellemi diétát tart. Minden téren fejlődik. Teljesen különböző forrásokból gyűjt információkat, és azokat elemzi. Nem tömi tele az agyát rengeteg információval. Tudja, hogyan szűrje és rostálja azokat.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
