Egyes emberekhez gyakran azonnal, szinte mágnesként vonzódunk.
Éveken át érdeklődve figyeltem azokat az embereket, akik látszólag a legkisebb erőlködés nélkül alakítanak ki barátságokat másokkal.
Amit felfedeztem, attól kissé kényelmetlenül éreztem magam. Ugyanis ez nem az volt, amit a társas készségekről szóló könyvek tanácsoltak.
Íme néhány váratlan dolog, ami szimpatikusabbá teszi az embereket:
Kissé kibillentik a többieket az egyensúlyukból
A legtöbb ember arra törekszik, hogy mások mindig jól érezzék magukat. De észrevettem, hogy a legszimpatikusabb emberek gyakran ennek az ellenkezőjét teszik. Apró, bizonytalan pillanatokat teremtenek.
Talán egy ütemmel tovább várnak a válasszal. Vagy mondanak valami kissé váratlant. Vagy úgy reagálnak, ahogy nem számítasz rá. Megtörik a sémát, pont amikor azt hinnéd, kiismerted őket. Ez az enyhe kiszámíthatatlanság arra készteti a többieket, hogy közelebb hajoljanak, figyeljenek, és többet akarjanak.
Vállalják, hogy esetleg nem kedvelik őket
Észrevetted már ezt?
A legszimpatikusabb emberek gyakran teljesen rendben vannak azzal, ha nem kedvelik őket.
Láttam valakit így viselkedni egy vacsorán a múlt héten. Elmondott egy olyan véleményt, amiről tudta, hogy valószínűleg népszerűtlen lesz. Nem azért, hogy megosztó legyen – csak mert tényleg ezt gondolta.
Amikor mások nem értettek vele egyet, nem hátrált meg és nem finomított az álláspontján. Az, hogy őt nem feszélyezte a lehetséges elutasítás, mindenki mást is bátrabbá tett, hogy őszinték legyenek. A légkör ellazult. Mintha ezzel másoknak is engedélyt adna arra, hogy felhagyjanak a megfelelési kényszerrel.
Nem próbálnak meg minden csendet kitölteni
A legtöbben pánikba esnek, ha megakad a beszélgetés. Sietnek kitölteni az űrt, hogy fenntartsák a társalgást, és elkerüljenek mindenféle kínos érzést. De a szimpatikus emberek hagyják érvényesülni a csendet. Jól érzik magukat ebben a helyzetben, pont úgy, ahogy a beszélgetés hevében is.
Megértik, hogy a kapcsolódáshoz nincs szükség állandó zajra. Az, hogy ők jól érzik magukat a csendben, megmutatja másoknak, hogy nekik sem kell „szerepelniük”. A félnivaló dologból értékelendővé alakítják a csendet.
Engedik, hogy lásd őket hibázni
A vonzó emberek nem mindig tökéletesek. Engedik, hogy lásd őket hibázni. Nem a kiszámított, „íme az én gondosan összeválogatott hibám” módján. Hanem az „Hoppá, ezt teljesen elszúrtam!” módján.
Nevetnek a saját hibáikon. Megosztják a kínos pillanataikat. Engedik, hogy lásd, ahogy tanulnak. Az igazi tökéletlenség vonzóbb, mint a mesterséges tökéletesség.
Nem rejtik véka alá a határaikat
A legtöbb ember igyekszik mindig elérhetőnek és egyetértőnek tűnni. Gondolkodás nélkül bólogatnak, remélve, hogy ezzel megnyerik mások tetszését. De a szimpatikus emberek? Ők egyenesen megmondják neked, mi az, ami nekik nem fér bele. Nemet mondanak. Korábban elmennek.
Nyíltan vállalják, ha nem értenek egyet. Kihagyják a bulit, ha nincs hozzá kedvük. És mindezt bocsánatkérés vagy túlzott magyarázkodás nélkül teszik. Csak tiszta, világos határokat húznak. A világos határaik azt mutatják, hogy készek megtenni, amit kell az energiájuk védelmében, és ez vonzó.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
