Sok autón a szélvédő sarkában vannak bizonyos „fekete pöttyök”, amelyek a fekete réteg és az átlátszó rész határán helyezkednek el.
Sokan azt gondolják, hogy ez csak egy dizájnmegoldás, azonban ez nem teljesen igaz. Hiszen ezek az elemek gyakorlatilag minden modern autón megtalálhatók.
Sőt, nemcsak a szélvédőre viszik fel őket: „fekete pöttyöket” találsz a kis oldalablakokon és a hátsó üvegen is. Az ajtóüvegeken viszont egyszerűen nincsenek. Hadd mondjam el, miért is kellenek.
Őszintén szólva, az interneten rengeteg baromságot írnak a szélvédőnek erről az eleméről, de én „gépészmérnöki karon” tanultam, és nálunk még téma is volt, hogy milyen funkciót töltenek be. Korábban én is azt hittem, hogy ezek a „fekete pöttyök” egyáltalán nem fontos részei az autónak, de kiderült, hogy ez korántsem igaz.
Ha fogalmazhatunk így, ez a szélvédő sok évtizedes evolúciójának eredménye. Jelentősen javítottak az autó szerkezetén.
Mit állítanak maguk a gyártók
A fekete pöttyöket tudományosan „FRITTED”-nek nevezik. Ez egy speciális kerámiafesték, amelyet az üveg széleire visznek fel, majd kemencében, magas hőmérsékleten beégetnek. Nagyon tartós réteg képződik, amely nem mosódik le, nem válik le, és gyakorlatilag lehetetlen ledörzsölni.
Fontos megjegyezni, hogy ilyen réteg az üveg fekete (nem átlátszó) részén is található. Igaz, ott a pöttyök vagy „frittek” sokkal nagyobbak, sőt, van olyan változat is, ahol egy teljesen összefüggő réteget képeznek (közvetlenül a fekete sáv alatt).
Ennek a rétegnek sok feladata van, de csak egy a kulcsfontosságú.
A szélvédő rögzítése
Ez a pont nagyon fontos a megértéshez, ezért olvasd el végig.
A múlt század 60-as, 70-es éveiig sok autógyártó cég küzdött a szélvédőrögzítés javításáért.
A dolog lényege, hogy korábban a szélvédőket és más üvegeket gumitömítéssel rögzítették. Amíg új volt, nem volt vele nagy probléma, azonban 3-4 év elteltével a gumi kiszáradt és repedezni kezdett.
Ez ahhoz vezetett, hogy esőben, hóban vagy autómosáskor a víz bejutott az utastérbe. Ha a gumitömítés súlyosan sérült, akkor valóban sok víz került be, szó szerint patakokban folyt.
Még egy negatív tényező: a víz összegyűlt a szélvédő alatt, ami a karosszéria fokozott korróziójához vezetett pontosan az üvegek rögzítési helyein.
És a harmadik hátrány az volt, hogy a kiszáradt tömítőelem könnyen szétmállott. Most nem arra gondolok, hogy a tolvajok ki tudták feszíteni a szélvédőt (bár korábban ez sem volt ritka),
de például egy „kisablakot” kipiszkálni az elöregedett tömítésből gyerekjáték volt.
Ragasztásra váltottak
Így aztán, nagyjából a múlt század 70-es éveiben (a Szovjetunióban még később), úgy döntöttek, hogy a fix üvegeket – vagyis a szélvédőt, a hátsó ablakot és a „pillangóablakokat” (kis díszüvegeket) – ragasztani kell.
Kezdetben sokféle anyaggal próbálkoztak, a ragasztóktól a speciális tömítőpasztákig, de végül a poliuretán tömítőanyagok mellett döntöttek.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
