Emlékezz vissza, ahogy gyerekkorodban a szüleid az orrod előtt lóbálták a higanyos lázmérőt, és ijesztgettek a benne rejlő veszélyekkel.
Aztán, mintha mi sem történt volna, a hónod alá dugták, hogy megmérjék a lázadat! Milyen ellentmondásos helyzet, nem igaz? De nem csak Magyarországon álltak így a dolgok.
Európa nagy részében például, bár az emberre jelentett veszélye miatt lemondtak a higanyos lázmérőkről, magát a higanyt mégis többet bányásszák, mint bárhol máshol a világon. Mindez pedig azért van, mert a higanyt közismert veszélyessége és mérgező hatása ellenére a mai napig használják az orvostudomány és az ipar számos területén.
De ahogy illik, kezdjük a legelején. Tehát, a higany, latin nevén Hydrargyrum, a Mengyelejev-féle periódusos rendszer hatodik periódusának eleme. A higany rendszáma a táblázatban 80, és a cink alcsoportjába tartozik.
Bár sokan fémnek nevezik a higanyt, ez nem teljesen igaz. A higany egy átmenetifém, amely szobahőmérsékleten nehéz, ezüstfehér színű folyadék, és gőzei rendkívül mérgezőek. Mellesleg a világon mindössze két olyan kémiai elem létezik, amely normál körülmények között folyékony halmazállapotú: a bróm és maga a higany.
Annak ellenére, hogy pusztán ránézésre a higany teljesen biztonságosnak, sőt, szépnek tűnik (gondolj csak az összetört lázmérőből kiguruló ezüstös golyócskákra), ez a benyomás csalóka. A valóságban a higany mérgező gőzöket bocsát ki, amelyek a szervezetbe jutva nemcsak tüdőkárosodáshoz, hanem más, súlyosabb és gyakran visszafordíthatatlan következményekhez is vezetnek.
Különösen veszélyes a méhen belüli fejlődés szakaszában. Igen, a higany még a méhlepényen is képes áthatolni! Éppen ezért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a higany azon tíz fő anyag közé tartozik, amelyek a legnagyobb veszélyt jelentik az emberi egészségre.
Ahogy már korábban említettem, a higanynak nagyon mérgező gőzei vannak, de nem csak azok. A higany oldata nem kevésbé mérgező és veszélyes, mivel a vízbe kerülve nemcsak a mikroorganizmusok pusztulását okozza, hanem oldott formában örökre a vízben is marad. Innentől kezdve pedig bármi megtörténhet… A higannyal „megmérgezett” víz végül bekerülhet a vízellátó rendszerbe, és egy egész városnak kárt okozhat. Mellesleg, egy súlyos mérgezéshez nagyon kevés higany is elegendő.
És ha már a vízről és a városról van szó: 1956-ban a japán Minamata város több lakosánál egy furcsa betegség ütötte fel a fejét. Ez mozgási és tapintási zavarokban nyilvánult meg; a betegeknél látás- és hallásromlást figyeltek meg, a beszédük érthetetlenné vált, és esetenként bénulás is előfordult.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
