Sokunknak ismerős lehet a fürdőszobai fugák és szigetelések állandó tisztogatásával, penészedésével járó hercehurca.
Mielőtt rátérnénk a lehetséges megoldásokra, jöjjön egy idevágó vicc, ami talán neked is ismerős helyzetet vázol fel.
Egy kávézóban három barátnő üldögél: kettő gazdag, egy pedig szegényebb. Rég nem látták egymást, mesélnek a hírekről, és szóba kerül a lakásfelújítás. Az első dicsekedve meséli:
– Az én fürdőszobám most olyan, mint a Louvre. Mindenütt márvány és arany!
A második:
– Az én fürdőszobám az egyiptomi piramisokra hasonlít, tele természetes kővel és freskókkal!
A harmadik, a szegényebb, megszólal:
– Tudjátok, az én fürdőszobám egy metrómegállóra emlékeztet.
– Tényleg olyan hatalmas?
– Nem, csak ugyanolyan nyirkos, és görbén van felrakva a csempe…

Talán nem hiszed el, de a greslap, a márvány, a természetes kő és a legegyszerűbb csempe között (leszámítva a személyes prioritásokat) valójában semmi különbség nincs. Egy panellakás tulajdonosa és egy drága, elit villa gazdája PONT UGYANÚGY sír a fürdőszobája állapota miatt!
A csempét és a márványt is kézzel kell letörölgetni a nedvességtől, a párától és a fehéres vízkőfoltoktól. Persze, hívhatsz takarítókat, de nem minden áldott nap. Elég egy kicsit nem odafigyelni, és a fugákat máris ellepi a lerakódás, nyálkássá válnak, és megjelenik a penész.
Idővel a csempe és a kád, vagy a csempe és a kedvenc „porcelán trónod” közötti fuga, elkerülhetetlenül elkezd elszíneződni, fekete pöttyös vagy penészes lenni.

A drága vegyszerek megmentik a helyzetet, de nem sokáig, mivel kimarják a fuga vagy a szilikon felső rétegét. Ettől az anyaga szivacsossá válik, és kétszeres erővel kezd újra feketedni. Még a szaniter szilikon is idővel sárgulni és feketedni kezd!
Ilyenkor nincs más választás: fel kell fegyverkezni egy késsel, csavarhúzóval vagy egy vékony spaklival, és le kell vakarni ezeket a megkövesedett maradványokat. Közben persze szidod az összes csempét, greslapot, szilikont és… a barátaidat is, akik már két órája a bárban ülnek, te meg itt gürizel, mint egy törpe a bányában, és kapirgálod a fugákat.
És a kaparás még a munka felét sem jelenti. Utána alaposan le kell csiszolni smirglivel (vigyázva, hogy ne karcold össze a csempét), zsírtalanítani, majd a lehető legegyenesebb kézzel újra felvinni az anyagot a szétkínzott helyre, és úgy eldolgozni, hogy ne maradjanak árulkodó szilikon „szoknyácskák”. Ha nem figyelsz, ezek alatt meggyűlik a víz, és kezdődik minden elölről: feketeség, vegyszerek, penész, sárgulás és a csavarhúzó a kezedben… Így néz ki a háztartási mazochizmus.

Azt hiszem, a helyzet sokaknak ismerős. Van, akit annyira kiakaszt, hogy csempe helyett megpróbál PVC-paneleket, hajlékony követ, kőpaneleket vagy akár SPC-laminált padlót felrakni a falra.
Bármit!
Csak hogy megszabaduljon ezektől a fugáktól és illesztésektől!
Pedig mindezen szenvedés hátterében egyetlen ok áll: a szilikon tömítőanyag. A szilikon egy szilikonkaucsuk alapú, viszkózus anyag. Maga az anyag nagyon jó minőségű, de van egy nagy HIBÁJA!
Ha a szilikonkaucsuk nem tartalmaz gombaölő adalékokat és speciális tapadásfokozókat, akkor rosszul tapad a műanyaghoz, akrilhoz, PVC-hez, polipropilénhez. Vagyis elveszíti a használatának értelmét: egyrészt azonnal bepenészedik, másrészt gyorsan leválik a kádról vagy a zuhanykabinról, és befolyik alá a víz.
Ha viszont a gyártó hozzáadja ezeket az adalékokat, akkor a szilikon szilárdsága jelentősen csökken, rugalmasabb lesz, viszont könnyebben szakad, karcolódik és sárgul.
Így a szilikongyártók folyamatosan Damoklész kardja alatt állnak: ha nem tesznek bele adalékot, leválik, ha beletesznek, besárgul.
De mi lenne, ha megnéznénk, hogyan oldják meg a kádak és zuhanykabinok illesztéseit MÁSHOL, a földgolyó másik oldalán? Tényleg ugyanúgy szenvednek és kapargatják a fugákat, mint mi?
Sajnos, nem!
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: