Velence tipikusan romantikus város – a gondolák, a csatornák andalgó varázsa, a történelmi épületek mesés kulisszái. De mi történik akkor, ha az ember a csillogó képeslap-valóság mögé pillant?
Amikor az első, vagy akár a sokadik látogatás során kiderül, hogy az idill ára a tömeg, a kényelmetlenségek sora és a megdöbbentően borsos árak? Néha érdemes feltenni a kérdést: valóban minden erőfeszítést megérnek ezek a felkapott úti célok?

Vajon tényleg el kell jutnunk egy „mindenki által áhított” helyre, még ha ez az „áhítottság” inkább a közvélekedésé, és nem feltétlenül a saját, személyes vágyunk?
De térjünk rá közvetlenül Velencére! Mi az, ami minden turistának elsőre eszébe jut róla?
1.) Rossz közlekedés. Velencébe baromi nehéz bejutni még a szomszédos Lido di Jesolóból is. Az első lehetőség: autóval elmész a város szélén lévő parkolóig, onnan pedig egy tömött buszon nyomorogsz. A második lehetőség: egy másik busszal elmész a vaporetto (vízibusz) kikötőig, és onnan vízibusszal tovább. Na, pont ezen a buszon fáztam meg először. Pokoli fokozatra kapcsolták benne a légkondit.

A harmadik lehetőség: saját autóval eljutsz a vízibuszoknál lévő fizetős parkolóig, és onnan vaporettóval. Ezúttal már magán a vízibuszon fáztam visszafelé jövet, mert estére erős északi szél kerekedett.
2.) Embertömegek. Sajnos Velencében minden utca tömve van. Rengeteg turista az utcákon. Szinte lehetetlen átverekedni magad. Sorban állás a McDonald’s-ban. Sorban állás az éttermekben. Sorban állás a boltokban. Sorban állás a vízibuszoknál (vaporetto). Sorban állás csak azért, hogy feljuss a Rialto hídra. Velence egyet jelent az állandó tolongással és tülekedéssel.

3.) Hámló vakolatú homlokzatok. Az ember Velencéről álmodozva festői, ódon épületeket képzel el, amelyek méltósággal viselik az idő nyomait. A valóság azonban sok helyütt kijózanítóbb. A képeslapokról visszaköszönő romantikus hangulat mögött gyakran elhanyagolt, piszkos falakat találsz, ahol a vakolat látványosan pereg, az épületek állapota pedig szemmel láthatóan leromlott.

Mintha a város híres szépsége csak bizonyos távolságból vagy jól megválasztott szögekből érvényesülne igazán, közelről viszont előtűnik a karbantartás hiánya, és a tetőkből kinövő gaz már-már szimbóluma ennek az elhanyagoltságnak.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: