A Szovjetunió idején két dologtól rettegtek igazán: az atomháborútól és a másodszor felforralt víztől.
A nagyi annyit mondogatta, hogy „nem szabad kétszer felforralni a vizet”, mintha egyszer már eltemetett volna valakit emiatt. Forralás után mindig ki is öntötte a vizet a kannából. Anyu pedig azt hajtogatta: „Tilos másodszor is felforralni a vizet, mert méreg halmozódik fel benne!”
Te meg ott állsz a konyhában, bámulod a kihűlt vizet, és azon agyalsz:
„Hát nem lehet benne méreg… Ez nem instant leves.” Ismerős a helyzet? Nekem igen.
Úgy döntöttem, pontot teszek az i-re, és végére járok a dolognak: szakemberekhez, vegyészekhez fordultam információért.
Egy „süket telefon” története
A Szovjetunió idején az újbóli forralásról szóló tévhit öröklődött, akárcsak az étkészletek.
1968-at írunk. Viljam Pohlebkin, a híres szovjet gasztronómiai szakíró megírja „A tea: típusai, tulajdonságai és fogyasztása” című könyvét. Ebben ad egy egyszerű tanácsot: ne önts friss vizet a már felforralt vízhez, és ne forrald fel újra ezt a keveréket. Miért? Mert a tea keserű és ízetlen lesz tőle.
Figyeld meg: egy szó sem esik az egészségről. Csak az ízről.
A tanács azonban útjára indult az egész Szovjetunió és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa területén. És néhány év alatt a felismerhetetlenségig mutálódott.
Valaki a nagyon okosak közül (idézőjel nélkül, az illető tényleg értett a kémiához és a fizikához) hozzáadta a listához a „nehézvizet”. Más megtudta, hogy veszélyes deutérium keletkezhet. Egy harmadik csoport rákkeltő anyagokról és nitrátokról kezdett beszélni. Mindez persze igaz, de komoly fenntartásokkal – erről mindjárt beszélünk.
A hetvenes évek közepére minden lakásban tudták: kétszer forralni a vizet annyi, mint megmérgezni a családot. Ez a tézis pedig erősebben beivódott a köztudatba, mint a huzattól való félelem.
Mint kiderült, a deutérium koncentrációja minden forralással tényleg nő, de csak elhanyagolható mértékben, és még több tucat ciklus után sem éri el a káros szintet.
A „Kémia és Élet” folyóirat később leleplező cikket közölt. Igor Petrjanov-Szokolov akadémikus leült és kiszámolta: ahhoz, hogy a deutérium koncentrációja egy literes teáskannában legalább a tízszeresére nőjön, a Föld tömegét 300 milliószor meghaladó vízmennyiséget kellene elforralnod.
Olyan toxinok, mint a dioxinok vagy szerves klórvegyületek képződése csak rossz minőségű, szennyezett víz esetén lehetséges, normál esetben a reakciók minimálisak.
A kanna műanyagából kioldódó formaldehid ritka eset, és csak az olcsó modelleknél fordul elő. És ahhoz is sokat kell forralni.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
