A velencei kalandor, Casanova neve mára fogalommá vált, és elsősorban a hős szerelmes jut róla eszünkbe.
Ez a valós személyiség azonban egy csaló, tolvaj, író volt, akit erőszakkal és vérfertőzéssel is vádoltak. De ne szaladjunk ennyire előre…
Giacomo Casanova történetét részletesen elmesélik az emlékiratai. Velencében született – a maszkok, karneválok, titkok és veszélyes intrikák városában. Ez a szenvedélyek és bűnök helye volt: Róma és a pápai cenzúra messze volt. Kikötővárosként Velence hamar a kurtizánok fővárosává vált.
Rendkívüli tehetségének köszönhetően már 12 évesen a Padovai Egyetemre járhatott. Később egyházi jogász lett, de ez a hivatás nem érdekelte a csábítót. Hősünk körülbelül 20 éves koráig kereste önmagát: zenésznek és katonának is állt. Hamar rájött, hogy gyorsabban akar érvényesülni, mint ahogy azt egy átlagos állásban tehetné.
A sors egy lehetőséget kínált neki: egyszer megmentette egy gazdag, idős velencei szenátor életét, aki a pártfogója lett. A szenátor a felsőbb körökben mozgott, és gyorsan megtanította Casanovának a hiányzó modort.
Minden a lehető legjobban alakult, egészen addig, amíg Giacomo el nem csábította a szenátor szerelmét. Képtelen volt ellenállni a szerelmi kísértéseknek, ami lassan tönkretette Casanova életét, ezért úgy döntött, elmenekül Velencéből.
Úgy gondolta, hogy egy tökéletes kapcsolat 4 szakaszból áll: először talált egy nőt, aki elégedetlen volt a szeretőjével, majd megszabadította őt a problémától. Ezután elcsábította a nőt, egy rövid románcba kezdve vele. A kapcsolat végén a hős szerelmes elvesztette érdeklődését a nő iránt, és ilyenkor általában összehozta egy gazdag férfival, vagy férjhez adta. Giacomo maga soha nem volt hivatalosan házas.
Úgy tartják, hogy vándorlásai során találkozott élete szerelmével, a francia Henriette-tel, aki nem annyira a szépségével, mint inkább az eszével hódította meg. De a lány hamarosan elhagyta Casanovát, egy üzenetet hagyva: „El fogod felejteni Henriette-et is”.
De Giacomo egészen öregkoráig emlékezett rá. A nehéz szakítás után folytatta utazásait, és még XV. Lajos francia király udvarában is járt Versailles-ban.
„Azok, akik azt hiszik, hogy egy nő nem tudja boldoggá tenni a férfit a nap huszonnégy órájában, soha nem ismerték Henriette-et. Az öröm, amely betöltötte a lelkemet, sokkal nagyobb volt nappal, amikor beszélgettem vele, mint éjszaka, amikor a karjaimban volt.”
Giacomo Casanova, „Életem története”
De nem szabad túlromantizálni Casanova szerelmi kalandjait. Például közismert, hogy fiatal korában megvett egy kislányt, és megerőszakolta.
Oroszországi tartózkodása alatt megvett egy 13 éves jobbágyot szerelmi célokra. És amikor 50 éves korában újra találkozott egykori szeretőjével, Casanova felajánlotta neki, hogy adja el saját kiskorú lányát egy beteges hajlamú bárónak.
A XVIII. század közepén visszatért szülővárosába, Velencébe. Addigra már híre ment a csínytevéseinek, ami felkeltette az inkvizíció figyelmét. Bírósági eljárás nélkül, 30 évesen börtönbe került… A börtöncella a Dózse-palotában volt, és ólomlemezekkel volt borítva. Onnan még senkinek sem sikerült megszöknie… kivéve Casanovát.
Öt év börtönre ítélték, de mivel kockázatvállaló ember volt, elhatározta, hogy megszökik. Emlékirataiban részletesen leírja a tervet: egy vasrúddal és egy darab márvánnyal akarta áttörni a cella fapadlóját.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
