Ekkor fogyott el Sal türelme végképp. „Tűnj innen!” – ordította. „Vidd máshova a siránkozásod!”
Janie zokogva kirohant az ajtón. Sal nézte, ahogy a járdán összekuporodva tombol a kétségbeeséstől. Pár perc múlva egy idős néni ment el mellette, és meg is állt mellette.
Sal hallotta, ahogy a néni megkérdezi a könnyező kislánytól: „Édesem, jól vagy?”
„Tortát akartam venni anyukámnak” – zokogta Janie. „De az az ember nem akart nekem egyet sem eladni.”
„Nahát” – csóválta meg a fejét az idős hölgy. – „Ezért sírsz? Egy torta miatt?”
„Nem nekem kell” – magyarázta Janie. „Anyukámnak van ma a születésnapja, és ő a kórházban van. Ez az ő kedvenc cukrászdája, és imádja a vörös bársony tortát.”
„Ó, istenem!” – sóhajtott fel az idős hölgy. „Szegény asszony! Mi a baja?”
„Rákos” – felelte Janie. „Apu azt mondta… nem jön haza többé. Ezért akarok neki tortát vinni.”
„Annyira sajnálom!” – szólt a néni. „Talán…”
De Sal már eleget hallott. Odafutott az ajtóhoz és felkiáltott: „Kislány, gyere vissza!”
Janie ránézett, arca könnyes csíkoktól ázott. „Én?” – kérdezte.
„Igen” – válaszolta Sal a legszelídebb hangján. „Kérlek, gyere vissza.”
Az idős hölgy segített Janienek felállni és visszamenni a cukrászdába. „Nem vettem el semmit…” – mentegetőzött a kislány.
„Tudom” – felelte Sal gyengéden. „Sajnálom, hogy előbb nem hallgattam meg. Hallottam, mit mondtál annak a néninek. A mamádnak van ma születésnapja?”
„Igen” – bólintott Janie. „Igen, neki van. Tudom, hogy nincs elég pénzem…”
„Semmi gond” – szabadkozott Sal megszégyenülten. „Van itt egy felesleges tortám. Ha elvinnéd, hatalmas segítség lenne!”
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
