Amikor a férje, Eric hazaért, úgy döntöttek, hogy négyszemközt beszélgetnek. Elküldték Travist a szobájába, és arról beszélgettek, mennyire szomorúak a fiatal lány miatt. “Nem lehet több három hónaposnál – mondta Liana.
“Úgy néz ki, mint egy Emma” – mondta hirtelen Eric. “Hívjuk egyelőre Emmának” – tette hozzá.
Liana megkérdezte a férjét, hogy mihez kezdenének a gyerekkel, és együtt úgy döntöttek, hogy felhívják a hatóságokat. Aznap este megetették és melegen tartották a babát.
“Vajon helyesen cselekszünk? Adhatunk neki egy szép jövőt is” – mondta Eric, aki valahogy elgondolkodott azon, hogy vajon jól döntöttek-e, amikor hívták a rendőröket.
“Emma biztonságosabb kezekben lesz, ha a megfelelő örökbefogadási eljáráson megy keresztül, drágám. Már így is anyagi gondjaink vannak az emelkedő árak miatt itt Kaliforniában” – mondta Liana szomorúan.
Amikor a szociális munkás megérkezett, megkérdezte, hogy a család örökbe akarja-e fogadni a kis Emmát. Anyagi helyzetük miatt elutasították. Azt azonban kérték, hogy ha lehetséges, Travis had látogassa meg a kislányt.
Néhány évig Travis és Emma legjobb barátok voltak. Amikor Travis 12, Emma pedig 5 éves volt, arról kezdtek el beszélgetni, hogy nem tudnak egymás nélkül meglenni.
“Imádok a legjobb barátod lenni, Emma! Ha egyszer eljön az idő, amikor elszakadunk egymástól, megígérem, hogy újra megtalállak..” – mondta egyszer Travis.
“Te vagy az én legjobb barátom is az egész világon, Travis! És én is megígérem, hogy megtalállak!” – válaszolta Emma, és megölelte Travist.
Sajnos ez volt az utolsó alkalom, hogy Travis hosszú időre utoljára látta Emmát. Egy házaspár örökbe fogadta őt, és egészen a keleti partra költöztek. Aznap Travis nem tudta abbahagyni a sírást. Az anyját hibáztatta, amiért akkoriban nem fogadta örökbe.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: