A közelben álló brit „Highflyer” cirkáló megpróbálta a „Mont Blanc”-t a tengerre vontatni, de nem járt sikerrel. Campbell, az angol „Acadian” utasszállító kapitányának feljegyzése, aki 15 km-ről figyelte az eseményeket: „Ma reggel, 1917. december 6-án, 9 óra 6 perckor a horizonton, az öböl felől egy tűzfényt láttam, ami fényesebbnek tűnt, mint a nap. Néhány másodperccel később egy hatalmas füstoszlop emelkedett Halifax fölé, tetején élénk lángnyelvekkel. Ezek a lángnyelvek azonnal eltűntek a szürke-fekete füstfelhőkben, és néhány pillanattal később újra megjelentek az égen számos villanás formájában. Egy fekete gombafelhő emelkedett lassan a város fölé. Aztán két, egymást követő tompa robbanás hangját hallottuk. A szextánsommal megmértem, hogy ez a fekete gombafelhő több mint 2 mérföld magas volt. Mozdulatlanul lebegett a város felett 15 percig.”
Több százezer repeszdarabot szórt szét hatalmas távolságra, egyes darabok akár 12 mérföldre is elrepültek. A környéken 1630 épület dőlt össze teljesen, további 12 ezer pedig súlyosan megrongálódott. A környékbeli iskolák 500 tanulójából csak 11 élte túl. Tucatnyi gyár, raktár, templom és híd is semmisült meg. A robbanás fákat csavart ki gyökerestől, a távíróoszlopokat pedig gyufaszálként törte össze. Több száz bámészkodó halt meg, akik a tűzre voltak kíváncsiak. A robbanástól 30 kilométerre a lökéshullám betörte az ablakokat. 60 mérföldes körzetben pedig megszólaltak a harangok. (a lökéshullámtól) A leszakadt vezetékek és a tönkrement kemencék számos tüzet okoztak.
A robbanás olyan erős volt, hogy még a szoros fenekéről is kitépett szikladarabokat és házdarabokat. A keletkezett, akár 18 méter magas cunami tucatnyi hajót sodort partra, köztük a szerencsétlenül járt „Imo”-t is, amelynek kapitánya, kormányosa és 5 matróza is meghalt.
Mindenhonnan a lerombolt városba sietett a segítség, de a helyzet csak rosszabbodott. Alig oltották el a tüzeket, máris fosztogatás és rablás kezdődött. Reggelre fagyott, és a hóvihar megnehezítette a romok eltakarítását. Egy nap múlva az Atlanti-óceán felől erős vihar érkezett, néhány nappal később pedig olvadás és eső váltotta fel. Az emberek a romok alatt, valamint a mentőalakulatok szó szerint vízben és sárban fuldokoltak.
A hivatalos adatok szerint körülbelül 2 ezer ember halt meg, további 2 ezer eltűnt. 9 ezer sebesült volt, közülük 500-an vesztették el a látásukat az üvegszilánkok miatt. 25 ezer ember maradt fedél nélkül. Csak egy darab helyi temetkezési vállalkozó, McGillivray cége 3 nap alatt 3200 sírfeliratot készített.
Sokakat soha nem találtak meg, és a nemzetközi segítség ellenére (az akkori időkben hatalmas összeget, 30 millió dollárt gyűjtöttek össze világszerte) a város újjáépítése évekig tartott.
Már 13-án megkezdődött a vizsgálat Kanada legfelsőbb bírájának elnökletével. A Kanadában uralkodó franciaellenes hangulat ellenére az ütközésért az „Imo” elhunyt kapitányát találták felelősnek. Lé Medèc-et, a kormányosát és a kikötő parancsnokát letartóztatták, mert nem figyelmeztették a várost a fenyegető katasztrófára, de végül senkit sem ítéltek valós börtönbüntetésre. Maga a francia kapitány 22-ig szolgált a kereskedelmi flottánál, és 31-ben megkapta a Becsületrendet, ami egyúttal ártatlanságának elismerését is jelentette.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
