Egy fiatal fiú döbbenten talál egy törött lábú idős hölgyet egyedül egy látszólag elhagyatott házban, és a megmentésére siet.
Jerry-t lenyűgözte a Mallory Street-i ház, zsalugáteres ablakaival és ferde tetejével, amelyet egy hatalmas, spanyol mohát csöpögtető jacaranda árnyékolt. Az a ház volt a tökéletes kísértetház!
A környéken minden gyerek be akart jutni, de mindannyian túlságosan féltek. Mint mindenki más, Jerry is mindig elszaladt mellette. Aztán egy nap Tommy Gianelly kihívta Jerryt, hogy menjen be, és készítsen egy szelfit a szalonban. Ezt a kihívást Jerry nem tudta visszautasítani.
A kilencévesek gyakran nem gondolják át a dolgokat, mielőtt cselekednének, így nem igazán hibáztathatjuk Jerryt. Egyszerűen csak Tommy Gianelly szemébe nézett, és gúnyosan vigyorgott. “Nem félek!” – hazudta. “Ezt csukott szemmel is meg tudom csinálni!”
De Tommy csak vigyorgott. “JÓ!” – mondta. “Be fogod csukni a szemed, hogy ne lásd a szellemet!”
“Szellem?” – kérdezte Jerry idegesen. “Van egy szellem?”
“Igen”, mondta Tommy. “A bátyám a barátaival szokott a garázsba lopakodni egy cigire, és egyik éjjel hallották ezeket a vonszoló lépéseket, és láttak egy fényt az emeleti ablakban. Egy öreg, visszahúzódó hölgy lakott ott, de azt mondják, meghalt. Ez az ő szelleme…”
Jerry elsápadt, de nem hátrált meg. “Nem félek” – mondta bátran.
“És mikor fogod megcsinálni?” Tommy megkérdezte.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: