Ha kapkodtál már levegőért, egy busz után történő rövid sprint után, akkor – üdv az ülőmunkát végző városlakók klubjában.
Most pedig képzeld el, hogy valahol Észak-Mexikó hegyeiben élnek emberek, akik képesek 300 kilométert lefutni lassítás nélkül. Párnázott futócipő, energiazselék és fitneszkarkötők nélkül. Egyszerűen csak szandálban. Őket tarahumaráknak hívják, vagy ahogy saját magukat nevezik, raramuri – „azok, akik gyorsan futnak”.
Miért nem fáradnak el az indiánok?
A tarahumara egy valóságos nép, amely a Réz-kanyonok vidékén, nehezen megközelíthető hegyekben él. Ez egy gyönyörű hely, tele rézzöld falú szurdokokkal. Csak a legtöbben inkább távolról csodálják, mert bejutni a szurdokok mélyére rendkívül nehéz és körülményes.
Az ezeken a helyeken élő indiánok meglehetősen elszigeteltek a társadalomtól. Természetesen tartják a kapcsolatot a civilizációval, rendszeresen járnak bevásárolni, de mégis elkülönülten élnek.
Vallási és kulturális hagyományaik egészen különösek – a sámánizmus és a katolicizmus keverékei. Így a kereszt itt békésen megfér a dobbal.
A tarahumarák kis, kőből és agyagból épült házakban vagy barlangokban laknak. Házaik egyszerűek, ablaktalanok, alacsony mennyezetűek, és csak éjszakai szállásként, valamint az időjárás viszontagságai elleni védelemként szolgálnak. Az alváson kívül szinte minden idejüket a szabadban töltik.
A tarahumarák „kitartásos vadászatot” folytatnak: addig üldözik az állatokat, például a szarvasokat vagy a pulykákat, amíg azok a kimerültségtől össze nem esnek.
A civilizációtól való elszigeteltség segített nekik megőrizni azt az életmódot, amelyben a futás nem fitnesz, hanem a létforma része. Át kell menni a szomszéd faluba? Futás. El kell kapni egy szarvast? Futás. Ünnepet kell rendezni? Két napig tartó futás a hegyekben egy labda után.
Igen, nem olvastad félre. A hagyományos tarahumara versenyek nem szimpla futkározások, hanem kőkemény maratonok.
A férfiak egy falabdát rúgnak, és kilométerek tucatjain át futnak utána a rarajipari nevű szertartás keretében. A nők hasonló játékokban vesznek részt, csak éppen karikákkal. És mindezt napokig tartó tánc kíséri.
A helyi hagyományok szerint még a házastársak közötti beszélgetésekre is gyakran csak a szertartások alatt kerül sor. Képzeld el: 24 óra tánc és folyamatos romantikus beszélgetés a csillagok alatt.
A fő ételük a kukoricából vagy babból készült sűrű leves (pinole), húst ritkán fogyasztanak. Készítenek tesguinót is – egy erjesztett italt, ami lényegében kukoricasör. Az indiánok étkezésére még visszatérünk, hiszen ez az egyik titka a fantasztikus állóképességüknek.
A rekordot az egyik indián tartja, aki 965 km-t futott öt nap alatt. Csak aludni állt meg, de akkor is csak rövid időre. Átlagosan naponta majdnem 200 km-t tett meg. Fantasztikus eredmény!
Miért képesek napokig futni?
A tarahumarák titka nem a szupergenetikában rejlik, hanem több tényező együttesében:
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
