A szülőszoba ajtaja mögött zajló eseményekre senki sem látott rá — de mindenki beszélt róla.
A fiatal királyné hangosan kiáltozott, a palotában pedig ijedt szolgálók szaladgáltak. Az uralkodó leült egy karosszékbe a folyosón, a felesége lakosztályával szemben, és kijelentette, hogy megvárja a dolog kimenetelét.
Boldognak és izgatottnak látszott, de a háta mögött elégedetlenkedők suttogtak. A helyzet az volt, hogy 1670 novemberében a lengyel nemesség meg volt győződve: ez az egész csak egy színlelt szülés!
A Szent Római Birodalom császára, III. Ferdinánd, háromszor nősült. Azonban számos utódja nem élt sokáig. Az ok egyszerű volt: Ferdinánd túl közeli rokonokat vett feleségül, és ez a szokás évszázadokon át fennmaradt. Csak harmadik alkalommal vezetett oltár elé olyan lányt a császár, akivel ugyan rokonságban állt, de legalább nem túl közeliben…
Ennek a párnak született 1653. május 21-én egy életerős és nagyon csinos kislánya – Eleonóra Mária Jozefa. Az esemény tiszteletére nem rendeztek nagy ünnepségeket, de a császárné értékes ajándékokat kapott férjétől hálája jeléül. Ahogy akkoriban szokás volt, az újszülöttet azonnal egy nevelőnő gondjaira bízták. A szülők azonban részt vettek a kislány nevelésében. Eleonóra édesanyja gondoskodott róla, hogy a hercegnő kiváló oktatásban részesüljön, és folyékonyan beszéljen három európai nyelven. A császárné a palotában „francia napot” tartott – amikor csak franciául volt szabad beszélni. Vagy „olasz napot”…
Ez a bizonyos Károly tíz évvel volt idősebb Eleonóránál, de ezt a korkülönbséget akkoriban kifejezetten csekélynek tartották. A tizenhetedik században senki sem csodálkozott, ha egy ötvenéves férfi állt oltár elé egy tizennyolc éves lánnyal. Ráadásul Károlyt és Eleonórát hasonló szellemben nevelték, mindketten szerették a francia irodalmat, és remekül mutattak együtt. Sőt, Károly komoly esélyes volt a lengyel trónra is, ami jelöltségét még vonzóbbá tette.
A lány tizenhét éves volt, amikor a tervek hirtelen megváltoztak. A lengyel trón megüresedett, de azt… nem Károly foglalta el! A lengyel nemesség összegyűlt, hogy új uralkodót válasszon, és hosszú (és nagyon viharos!) tanácskozás után Michał Korybut Wiśniowiecki személyét javasolták. Hatalmas birtokok és 56 város örököse volt. Kiválóan képzett volt (Michał öt nyelven beszélt), és egy saját, tekintélyes méretű ezred parancsnoka.
Eleonóra keservesen sírt Bécsben. Nem azért, mert Károly meg nem valósult álmait sajnálta. Hanem azért, mert Lengyelországból azonnal követek érkeztek az ajánlattal: a hercegnő tartson velük! Michał király ugyanis nagyon szerette volna feleségül venni a császár lányát…
A hercegnőknek nincs választásuk. Engedelmeskedniük kell, hiszen csak bábuk a politika sakktábláján. Eleonóra anyját sem kérdezte senki, amikor férjhez adták. Sem a nagyanyját, sem a nagynénjét… Az útra való készülődés több hétig tartott, azután a lányt megáldották és útnak indították. Az osztrák kíséret próbálta tartani a lelket úrnőjében, de Eleonóra nagyon szomorúnak látszott.
1669. december 26-án, a lehető legünnepélyesebb keretek között, Eleonóra osztrák főhercegnő aláírta a házassági szerződést. Február 27-én Jasna Górában került sor az esküvőre, ahol a párt Galeazzo Marescotti pápai nuncius adta össze.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
