Mindannyian jártunk már úgy, hogy beleragadtunk egy beszélgetésbe, ami olyan volt, mint a futóhomok. Minél többet beszéltünk, annál mélyebbre süllyedtünk, és annál nehezebb volt kimászni belőle.
Néha nem az ment meg minket a kínos helyzetektől, a megsértett érzésektől vagy akár a tönkrement kapcsolatoktól, amit mondunk, hanem az, amit nem mondunk.
Kéretlen tanácsok, felesleges igazságok és kéretlen törődés – folyamatosan arra törekszünk, hogy „jót tegyünk”, olyasmit nyújtva, amire senkinek nincs szüksége. Meglepő módon gyakran úgy tűnik, hogy jobban értjük mások életét, mint maguk az életük főszereplői. Sőt, meggyőződésünk, hogy a nyílt, kemény kritika (amit mi igazságnak nevezünk) segíthet másoknak az új magasságok elérésében.

Őszintén hisszük, hogy a személyes tapasztalataink és véleményünk, sőt, olyan intim részletek is, mint például egy viszkető pattanás a fenekünkön, érdekesek a környezetünk számára. De valójában ez nem így van. Mindenkinek megvan a saját tapasztalata és a saját problémái, és senkinek nincs szüksége arra, hogy megosszuk vele a saját történeteinket.
A hallgatás, ahogy mondják, aranyat ér. De tudni, hogy mikor kell tartanunk a szánkat? Ez művészet.
Tehát, ha nem akarsz olyan ember lenni, akit az emberek elkerülnek, íme 7 aranyszabály arról, hogy mit érdemes inkább megtartani magadnak – még akkor is, ha megkérdeznek.
Még akkor is, ha megkérdeznek, járj el óvatosan. A gyereknevelés mélyen személyes ügy, és minden anya a saját gyermekében látja önmaga folytatását. A gyermek kritikája könnyen úgy értelmezhető, mint a saját maga kritikája.
A pszichológusok régóta megfigyelték, hogy az anyák gyakran úgy érzékelik a gyermekeikre vonatkozó megjegyzéseket, mint a saját sikereik vagy kudarcaik tükröződését. Ezért ahelyett, hogy rámutatnál arra, hogy a gyerek mit csinált rosszul, mutass együttérzést és megértést. Egy olyan egyszerű mondat, mint „Nagyszerűen kezeled ezt a nehéz feladatot”, sokat jelenthet.
Épp most ismerkedtél meg egy ügyvéddel, orvossal vagy pszichoterapeutával egy partin, és kísértést érzel, hogy tanácsot kérj. Ne engedj neki. Ezek a szakemberek gyakran kerülik, hogy megemlítsék a munkájukat hétköznapi környezetben, mert tudják, hogy mindenki azonnal elkezd mesélni nekik a családi problémáiról vagy az egészségügyi gondjairól.

Ezek az emberek nem azért jöttek a partira, hogy ingyen dolgozzanak. Tiszteld a határaikat.
Az egészségügyi problémáid várhatnak az orvossal való találkozóig.
Bár természetes a vágy, hogy megosszuk a jelenlegi partnerünkkel a múltunk darabkáit, vékony a határvonal a nyitottság és az összehasonlítás között. A volt partnereddel kapcsolatos részletek túlzott terjesztése – jók, rosszak vagy intimek – felesleges bizonytalanságot kelthet.
A pszichológusok gyakran azt tanácsolják, hogy koncentrálj a jelenre és építsd a közös jövőt, ahelyett, hogy a múlton rágódnál.

Épp most jöttél vissza a nyaralásból, vagy befejeztél egy sorozatot, és alig várod, hogy megosszd minden részletét. Mielőtt belevágnál egy négyórás diavetítésbe az utazásodról, vagy a cselekmény részletes ismertetésébe, állj meg egy pillanatra.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: