Egy fiatal árva lány, aki megosztja az ételét egy hajléktalan koldussal a háza melletti utcán, megdöbben, amikor a férfi visszatér, hogy örökbefogadja őt.
Marlene Halley minden nap ugyanazon a sarkon ment haza az iskolából. Nem ez volt az igazi otthona. Marlene árva volt, és szülei halála után nevelőszülőkhöz került.
Nehéz volt. Nem arról volt szó, hogy a nevelőszülei nem voltak kedvesek, mert azok voltak. Csak éppen három másik gyerekkel kellett törődniük. Marlene néha nagyon egyedül érezte magát, amíg nem találkozott Braddel.
Marlene észrevette, hogy Brad az utcája sarkán ül. Rongyos ruhát viselt, haja és szakálla bozontos és matt volt, de a szemei nagyon szomorúak voltak.
Tudta, mi ez a szomorúság. Ugyanezt az elveszett, zavart tekintetet már ezerszer látta a saját tükrében.
Egy nap Marlene összeszedte a bátorságát, és beszélt a férfival. „Helló” – mondta. „Neked is összetört a szíved?”
A férfi lefelé nézett, de felemelte a fejét, hogy Marlene-t bámulja. „Összetört a szívem?” – kérdezte. „Igen, igen… De honnan tudod?”
Marlene leült a férfi mellé. „Tudom, mert az enyém is összetört” – magyarázta. „Látom a szemedben, hogy nem tudsz hazamenni, akárcsak én”.
A férfi felemelte a kezét, hogy eltakarja az arcát, és Marlene látta, hogy a vállai remegnek, mintha sírna. Gyengéden megérintette a férfit. „Sajnálom” – mondta. „Nem akartalak megríkatni…”
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
