Nem is olyan régen még igazi tengernek számított, vagyis inkább lefolyástalan tónak, ha a tudományos besorolást nézzük. De az 1960-as években hirtelen zsugorodni kezdett.
A tó zsugorodását az okozta, hogy a Szir-darja és az Amu-darja folyókból túl sok vizet vontak el öntözés céljából. Ezek a folyók táplálták az Aral-tavat, így a vízkivétel miatt a vízszintje rohamosan csökkenni kezdett. 1989-re a tó annyira leapadt, hogy két kisebb, különálló tóra szakadt.
Az idő múlásával a helyzet csak rosszabbodott, és a tó a szemünk láttára száradt ki. A fotókollázs jól mutatja, hogyan tűnt el a Föld egykor negyedik legnagyobb tava.
A visszahúzódó víz egyre több rejtélyt tárt fel. 1990-ben légi felvételeket készítettek a tóról. Az alábbi képen látható, hogy rengeteg barázda húzódik a tó fenekén, a már egészen vékony vízréteg alatt.
Némelyik különös alakzatokat formáz, mások elvont mintákat alkotnak. A barázdák hossza néhány száz métertől 6-7 kilométerig terjed, a szélességük pedig, amely az egyes alakzatoknál állandó, 2 métertől 100 méterig változik. A mélységük körülbelül fél méter.
Néhány vonal akár négyszer is keresztezi a korábbiakat, mintha rétegekben helyezkednének el. Nagyon durva becslések szerint a koruk akár több száz év is lehet. Sajnos a kutatók nem tudták megmagyarázni ezeket a képződményeket. A laikusok és az áltudósok viszont számos elmélettel álltak elő.
Ezek a vonalak idővel találgatások és szándékos félrevezetések tárgyává váltak, hogy egyesek felhajtást keltsenek. Több hír is megjelent arról, hogy az Aral-tó fenekén olyan geoglifák láthatók, mint a híres Nazca-fennsíkon. De már a különböző évekből származó műholdképek egyszerű összehasonlítása is könnyen leleplezi ezt a csalást.
Nézzük például ezt a nyilat. Elsőre azt hihetnénk, hogy ez is a kiszáradt tófenéken van, de valójában a nyugati parton, a 45°12’13.2″N 58°20’30.4″E koordinátákon található (ez 45.203658, 58.341767 tizedes fokokban).
Szóval nem is a tófenéken van, hanem a parton fekvő sztyeppén. Valószínűleg csak a felhajtás miatt rajzolta oda valaki, mert a későbbi műholdképeken már szinte teljesen eltűnt. Gondolj bele, ha néhány év alatt ennyire elhalványult, mennyi maradt volna belőle a több száz év alatt!
Egy másik képződmény, amelyet az interneten az Aral-tó geoglifájaként emlegetnek. Ennek a csillagnak (lenti kép) teljesen világos és prózai magyarázata van. A képen egy repülőtér látható az üzbég Kantubek (Aralszk-7) város mellett.
Ez egy kis, elzárt város a korábbi Vozrozhdeniya-szigeten, ahol a szovjet időkben biológiai és kémiai fegyverek tesztelésére használt katonai bázis működött. A várostól három kilométerre épült egy katonai repülőtér, amelynek négy kifutópályája szélrózsa alakot formáz. A város ma már elhagyatott és szinte teljesen romokban hever.
Az Aral-tó története tele van rejtélyekkel. Nem is gondolnánk, de a tó, ahogyan azt az apadás előtt ismertük, viszonylag fiatal képződmény. Csupán a 15-16. században alakult ki a maihoz hasonló méretű tó. Előtte sokkal kisebb volt, és a partján emberek éltek.
Ezt bizonyítják a 20. században előkerült leletek is. Ahogy a tó zsugorodott, a korábbi tófenéken feltárultak egy ősi település, Aral-Aszar maradványai, amely az Arany Horda korában épült. A régészek utak, épületek, malomkövek, pénzérmék, vas- és bronz tárgyak, valamint rengeteg kerámia nyomaira bukkantak.
A 17. században orosz kutatók térképezték fel a tavat, és „Kék-tenger” néven jelölték be az Orosz Állam térképén. Akkoriban még hatalmas vízfelületről beszélhettünk, amelynek kiterjedése a 15. század előtti időkben sokkal kisebb volt. Ez azt jelenti, hogy az Aral-tó mérete az évszázadok során jelentősen változott, így a jövőben az sem kizárt, hogy ismét átalakul.
Emellett a régészek feltárták a 11-14. századból származó Kerderi mauzóleum romjait is. Összesen több mint 60 régészeti lelőhelyet találtak. Az alapján, hogy a város milyen alaposan épült, egyértelmű, hogy az ott élő emberek (oguzok és kipcsakok) nem terveztek elköltözni. Földműveléssel foglalkoztak, és fejlett öntözőrendszerük volt.
De úgy tűnik, a természet kegyetlen tréfát űzött velük, és valamilyen természeti katasztrófa miatt a város a víz alá került. Erre utalnak a temetés nélkül talált emberi és állati csontvázak – mintha a katasztrófa váratlanul érte volna őket.
A tudósok szerint az Aral-tó a története során már többször kiszáradt és újra megtelt, mintha valamilyen ciklust követne. Így nem kizárt, hogy a jövőben ismét bővizű tó lesz belőle.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
