Mi lenne ma?
Képzeld el: pörgeted a profilokat egy társkeresőn, és hirtelen meglátod a következőt: „Komoly kapcsolatot keresek. Fontos, hogy ne bánd, ha először apám ‘tesztel’.”
Nevetünk ezen a kínos képtelenségen, de az ehhez hasonló ősi förtelmek visszhangjai a mai napig élnek a rokoni kapcsolatainkban, a „tisztaság kultúrájában”, a patriarchális örökség maradványaiban és a lassan változó társadalom egyéb döccenőiben.
Nem véletlen, hogy gyakran keringenek viccek a domináns apósokról. Ezek a gyökereikkel a sokkal kegyetlenebb gyakorlatok genetikai emlékezetébe nyúlnak vissza.
Az érzelmi következmények
A nők számára az ilyen szokások már a házasélet kezdete előtt is traumát jelentettek. Az első szexuális élményük nem a szeretet megnyilvánulása, hanem a behódolás rituáléja volt.
A legtöbbjük számára a szex a kötelesség, a félelem és a hallgatás szinonimájává vált, nem pedig az öröm vagy a partnerség jelképévé. Még csak formális joguk sem volt a saját testük felett.
A férjek szintén szenvedtek. Az, hogy végig kellett nézniük, ahogy apáik „beavatják” a feleségüket, megölt minden reményt a természetes intimitásra. Ezekben a családokban már a kezdetektől fogva a szégyen, a bűntudat és a tehetetlenség uralkodott. Ez nem csupán érzelmi, hanem strukturális kasztráció is volt – azért, hogy a fiatal férfiak soha ne érezhessék magukat a saját életük urának.
A hatalmuktól megrészegült apósok maguk is a hagyományok foglyaivá váltak, ahol az uralkodás olyan kötelesség volt, amely nélkül nem számítottál férfinak. Ez nemcsak a szexre vonatkozott, hanem az irányításra, az identitásra és az örökségre is.
Egész generációk nőttek fel traumában és elnyomásban, mindezt a vérvonal folytatásának érdekében.
Hogyan ért véget?
Ezek a gyakorlatok fokozatosan eltűntek a monoteista vallások – különösen a judaizmus, a kereszténység és az iszlám – terjedésével, amelyek szigorúbban szabályozták a szexuális viselkedést, habár nem mindig a nők szabadságának érdekében.
Az első éjszaka szertartása idővel tabuvá vált. A gazdasági modellek változásával és a hozomány megjelenésével a házasság egyre inkább két fél közötti szerződésre hasonlított, nem pedig két család közötti üzletre.
A vőlegények is ellenállásba kezdtek. A történelem ismer olyan eseteket, amikor fiatal férfiak nyíltan szembeszálltak az efféle szertartásokkal, kiállva a jogukért, hogy az idősebbek beavatkozása nélkül kezdhessék meg a házaséletüket. Ez volt az ő ősi, zsigeri lázadásuk.
Összegzés
Bár ezek a förtelmes gyakorlatok a múlt ködébe vesztek, emlékük ma is él. Az olyan modern szokások, mint a „tisztasági” gyűrűk, a szüzességi tesztek vagy a rokonok kéretlen beavatkozása, mind a kontroll, a tulajdon és a származás körüli ősi félelmek visszhangjai.
Ma már a törvény nem engedi meg az ilyen rituálék törvényesítését, de árnyékuk továbbra is ott él a különböző kultúrákban.
Legközelebb, amikor a „hagyományos házassági értékekről” hallasz, jusson eszedbe: a hagyomány a legtöbb esetben trauma volt.
És a történelem? Az nem a múlté. Ott él a vicceinkben, a szokásainkban, sőt, néha még azokban a törvényekben is, amelyek szerint ma is élünk.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
