Maga Lady Mary is művészi szemmel nézte ezt a helyet, és sajnálta, hogy nem lehetett titokban bejuttatni oda a divatos londoni portréfestőt, Charles Jervast:
„Elképzelem, mennyire gazdagította volna a művészetét: ennyi gyönyörű, meztelen nő látványa különféle pózokban – némelyek beszélgetésbe mélyednek, mások dolgoznak, megint mások kávét vagy sörbetet isznak, sokan hanyagul elnyúlnak a párnákon, miközben szolgálóik, többnyire csinos, tizennyolc éves lányok, a legkülönfélébb módokon fonják be a hajukat. Egyszóval, ez egyfajta női kávéház, ahol az ember minden fontos hírt hallhat, ahol a pletykák és szóbeszédek születnek. A nők általában hetente egyszer keresik fel, és négy-öt órát töltenek ott.”
Csakhogy az angol hölgyet lenyűgöző török szokások erősen különböztek az angoloktól, maga Lady Mary pedig, aki a török nők sima, fehér bőrét a tisztaságuknak tulajdonította, középkorára maga is elhanyagolttá vált. Egy anekdota szerint, amikor valaki az operában megjegyezte: „Milyen piszkos a keze, milady!”, ő könnyedén így felelt: „Látnia kellene a lábamat is.” 1740-ben Horace Walpole arra panaszkodott, hogy zsíros, piszkos főkötője nem takarja el kellően a zsíros haját. Két évtizeddel később megjegyezte, hogy a hölgy ugyanolyan elhanyagolt maradt, mint azelőtt.
De Lady Mary legfőbb öröksége az orvostudományhoz kapcsolódik. A XVIII. században a fekete himlő Európa egyik legrettegettebb betegsége volt. Több ezer embert ölt meg, a túlélőket pedig torz külsejűvé tette. Törökországban viszont Lady Mary észrevette, hogy az oszmán orvosok egyfajta „oltást” (variolációt) alkalmaztak. Kis mennyiségű anyagot vettek egy beteg személy himlőhelyeiből (gennyes hólyagjaiból), és azt egészséges emberek bőrébe juttatták, ezzel segítve az immunitás kialakulását. Ennek eredményeként azok enyhe lefolyású betegségen estek át, és ellenállóvá váltak a himlővel szemben.
Lady Mary elhozta ezt a gyakorlatot Angliába, és rávette az orvosokat, hogy próbálják ki elítélteken és árvákon. Később a példáját követte a királyi család és a nemesség is. Ez rengeteg életet mentett meg, és előkészítette a talajt a modern védőoltások megjelenéséhez.
Lady Mary hosszú és eseménydús életet élt. Férje halála után beutazta Európát, utolsó éveit pedig Itáliában töltötte. Sajnos idővel az angliai hírnevén csorba esett a pletykák és intrikák miatt, de az orvostudományhoz és az irodalomhoz való hozzájárulása bevonult a történelembe.
Leveleit ma a XVIII. századi Oszmán Birodalom életének egyik legszemléletesebb korrajzának tartják, az oltás elterjesztéséért végzett munkája pedig az európai orvostudomány menetét megváltoztató első nők egyikévé tette.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
