Ezzel szemben: ha a Hold nem forogna a tengelye körül, akkor a különböző oldalait látnánk.
Az alábbi ábrán jól látszik, hogy ha a Hold nem forogna a saját tengelye körül, akkor hol az egyik, hol a másik oldalát látnánk a Földről.
Azt a jelenséget, amikor egy égitest keringése és forgása összehangolódik, árapály-kötésnek hívjuk. Réges-régen a Hold forgása nem volt szinkronban a Föld körüli keringésével, és akkor tényleg láttuk volna a túloldalát is időnként, de az idők során a Föld árapály-ereje miatt a Hold forgása lelassult, és végül összehangolódott a keringésével.
Ez a helyzet egyáltalán nem ritka – a Naprendszerünkben a legtöbb hold árapály-kötésben van a bolygójával. Kivételt főleg a gázóriások távoli holdjai jelentenek.
Sőt, a bolygók is lehetnek árapály-kötésben a csillagukkal. Például sokáig azt hitték, hogy a Merkúr is kötött keringésű a Nap körül, de 1965-ben kiderült, hogy ez nem így van.
Egy másik példa a hozzánk legközelebbi csillag, a Proxima Centauri bolygója, amely árapály-kötésben van a csillagával, vagyis mindig ugyanazt az oldalát mutatja felé.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
