A Stanfordi Egyetem alagsorát börtönné alakították át. A 24 önkéntes hallgatót véletlenszerűen két csoportra osztották: „őrökre” és „foglyokra”.
A szerepérzet megteremtése érdekében az „őröknek” khaki színű egyenruhát, gumibotokat és sötét szemüveget adtak, ami elrejtette a szemüket. Mindezt azért tették, hogy hangsúlyozzák a hatalmukat.
A „foglyokat” köntösbe és papucsba öltöztették – valami rabruhaszerűségbe -, sőt, egyenesen otthon „tartóztatták le” őket, a nevük helyett pedig számokat kaptak.
Az őrök teljes cselekvési szabadságot kaptak. Az egyetlen tilalom a fizikai erőszak alkalmazása volt.
Ami ezután történt, az mindenkit sokkolt. Mindössze néhány nap alatt a diákok teljesen beleélték magukat a szerepükbe.
Eleinte az „őrök” barátságosan viselkedtek, de már a második napon – 36 óra elteltével – elkezdődtek az első konfliktusok.
Az őrök elkezdték alkalmazni az érzelmi elnyomást. Megtiltották az alvást, megalázták, abszurd parancsok végrehajtására kényszerítették, megalázták a „foglyokat”, szadista pszichológiai játékokat találtak ki, megfosztották őket az ágyneműjüktől.
Két nap elteltével, miután tudomást szereztek egy lehetséges szökési kísérletről, az őrök fokozták az ellenőrzést. Miután megérezték szerepük hatalmát, a zárkaellenőrzések egy órásra nyúltak, a foglyokat fekvőtámaszokra kényszerítették, szóban alázták, sőt, még a WC-ket is puszta kézzel kellett kitakarítaniuk.
Maga Zimbardo, aki a kísérletet felügyelte, szintén annyira belemerült a börtönigazgató szerepébe, hogy nem vette észre azonnal a bántalmazásokat.
A kísérletet két hétre tervezték, de 6 nap után idő előtt leállították a résztvevők túlzott kegyetlenkedése és a foglyok állapotának romlása miatt.
A legfontosabb következtetés sokkolta a tudósokat: az átlagemberek szó szerint napok alatt zsarnokokká válhatnak, sőt szörnyetegekké, ha egy bizonyos hatalmat és társadalmi szerepet kapnak.
Philip Zimbardo a kísérlet során „Lucifer-effektusként” magyarázta azt a jelenséget, amikor hétköznapi emberek külső hatásra kegyetlenkednek, sőt, még könyvet is írt róla.
A legérdekesebb, hogy a kísérlet a mai napig heves vitákat vált ki a tudományos közösségben. Sokan bírálják a módszertant, rámutatva a lehetséges hibákra.
De a fő üzenet változatlan: mindannyiunkban ott él a potenciális hóhér és áldozat, minden a társadalmi kontextustól függ.
Még néhány rövid következtetés a kísérletből:
A Stanfordi börtönkísérlet bebizonyította, hogy a tiszteletlenség és az agresszió eltűrése romboló hatású. Az agresszorok nem állnak le maguktól – a viselkedésük csak egyre rosszabb lesz.
A gorombaságra adott válasz tehát nemcsak a személyes határaink védelme, hanem egy olyan norma megteremtése is egyben, amelyet elfogadhatónak tartunk magunk számára. Fontos, hogy nyugodtak, de határozottak legyünk, és ne feledjük, hogy az önbecsülés önmagunkkal kezdődik.
Te hogyan reagálsz az agresszióra és a gorombaságra? Oszd meg a véleményedet erről!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
