
A K-27 kivételével a Kara-tengeren elsüllyesztett objektumok nagy része a Novaja Zemlja-mélyedés fenekén található – egy természetes mélyedés, amely a szigetcsoport teljes keleti partja mentén húzódik. Ennek a tengerfenéki temetőnek a fő problémája, hogy senki sem ismeri a nagyméretű hulladék pontos koordinátáit. A nagyméretű hulladék ebben az esetben olyan bárkákat jelent, amelyeket úszó raktárként használtak szilárd radioaktív hulladékkal teli konténerek számára. Miután megtöltöttek egy ilyen hajót veszélyes rakománnyal, elsüllyesztették a Kara-tengeren. A koordinátákat viszont senki sem jegyezte fel.
Vagy talán fel is jegyezték, de az Orosz Föderáció Védelmi Minisztériuma úgy véli, hogy ez titkos információ, és nem osztható meg a civilekkel. Ezt támasztja alá az a tény, hogy 2018-ban a katonaság mégiscsak rendelkezésre bocsátott információkat egy ilyen bárkáról. Ezt az Orosz Tudományos Akadémia Oceanológiai Intézetének expedíciója vizsgálta meg az „Akademik Msztyiszlav Keldis” nevű hajón. A 400 méter mélyen elsüllyesztett bárkát megtalálták, telemetriát, spektrális elemzést végeztek és növényi mintákat vettek. Szivárgás jeleit nem találták.

Tulajdonképpen az Orosz Tudományos Akadémia Oceanológiai Intézete lett a Kara-tengeri nukleáris temető felügyelője – rendszeres expedíciókat szervez, kutatja a tengerfeneket, feltérképezi a talált objektumokat, és lehetőség szerint elemzi is azokat. Így 2021-ben a „Falkon” távirányítású robot segítségével az oceanológusok megtalálták a K-19 tengeralattjáró reaktorával ellátott konténert. A veszélyes lelet 280 méter mélyen feküdt az Abroszimov-öbölben, a Kara-tengeren.
Ez is egy ismert tengeralattjáró – az első szovjet atomrakéta-hordozó, amelyet 1990-ben vontak ki a forgalomból. A tengerészek között a sok baleset miatt a hajót „Hirosimának” nevezték. Így a K-19 és a K-27 – a szovjet atomflotta Hirosimája és Nagaszakija – a Kara-tengeren találták meg végső nyughelyüket. Azonban a K-19 reaktora megbízhatóbban van konzerválva, és nem okoz aggodalmat, bár a tudósok szerint még így is ki kellene emelni.

Tulajdonképpen honnan ered ez a fokozott figyelem a Kara-tenger veszélyes objektumai iránt? Hát hadd feküdjenek csak nyugodtan a fenéken, hiszen a megfigyelés folyik, egyelőre nincs veszély. Éppen ez a lényeg, hogy egyelőre. Teljesen biztosan tudjuk, hogy a „Lenin” jégtörő elhasznált nukleáris üzemanyaggal ellátott árnyékolt szerelvénye 70–90 éven belül el fog pusztulni. A reaktorterekkel a helyzet jobb (de ez is nézőpont kérdése) – a robusztus burkolatok teljes megsemmisülése 200–250 év múlva következik be. Látszólag nincs messze, de ha az emberiség nem akar radioaktív katasztrófát a Kara-tengeren, akkor az objektumokat most kell kiemelni és ártalmatlanítani, különben 20–30–40 év múlva nehezebb lesz – a korrózió miatt a kiemelés során károsodás következhet be.
Létezik egy második ok is, amiért érdemes figyelmet fordítani a Kara-tenger radioaktív temetőjére. Ez pedig az olaj. Ezen a vízterületen hatalmas szénhidrogén-lelőhelyeket tártak fel. Azonban ezek kitermelése és fúrása nem lehetséges, mivel fennáll a radioaktív temetők és a veszélyes objektumok károsodásának a veszélye.
Ezért a munkát már most el kellene kezdeni – legalábbis fel kellene térképezni az összes nukleáris hulladéklerakó helyet, és ezzel párhuzamosan monitorozni az állapotukat. És persze fel kell hozni a Sztyepovoj-öböl fenekéről a „Nagaszaki”-t – a Kara-tenger legveszélyesebb objektumát.
Oroszországhoz hasonlóan az Egyesült Államoknak is egy egész sor ilyen objektuma van, és már 30 éve apránként gyűjtik össze őket. Emiatt a San Franciscótól nem messze található Farallon-szigetek például zárt és szigorúan őrzött övezet státuszt kaptak.

Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: