Voltak felvilágosultabbnak tartott uralkodók is, akik leveleztek koruk nagy gondolkodóival és többször is hangot adtak annak, hogy a jobbágyoknak jogot kellene adni az önkéntes házasságkötésre. Hangoztatni ugyan hangoztatták, de a jobbágyság rendszerének alapjait érintő valódi változtatásra ritkán szánták rá magukat.
Az új jobbágycsaládok „létrehozásának” folyamata változatos volt. Különösen kiszolgáltatott helyzetben voltak a fiatal, csinos jobbágylányok. Ha egy földesúr megözvegyült, vagy egyszerűen csak nem akart törvényes házasságot kötni, előfordult, hogy az udvari cselédlányokból tartott fenn ágyasokat, akiket aztán kedve szerint „használt”.
Azt a lányt pedig, amelyik teherbe esett, gyakran kényszerrel férjhez adták egy másik jobbágyhoz. Az „újdonsült férj” az ilyen „megtiszteltetést” általában nem utasíthatta vissza, de a kényszerházasságba került feleség sorsa gyakran így is nehéz volt, nemritkán erőszak áldozatává vált saját otthonában. Előfordult persze, hogy a földesúr – talán születendő gyermekét féltve – jobb életkörülményeket biztosított az így létrehozott családnak. A fiatal földesúri sarjak pedig gyakran teljesen természetesnek vették, hogy „élnek” a jobbágylányokkal saját házasságuk előtt. És ez abban a társadalmi közegben sok helyen elfogadottnak számított.
Magát a jobbágyokhoz való „atyáskodó” hozzáállás mögötti valódi gondolkodást jól példázhatja egy földesúrnak az intézőjéhez írt (bárhol Európában keletkezhetett) levél részlete: „…Gondoskodj róla, hogy az asszonyok évente szüljenek. És inkább fiúkat, mint lányokat.” Minden világos: minél több fiú születik, idővel annál több férfi munkaerő lesz a birtokon, akik hasznot hoznak a földesuruknak.
Egy korabeli megfigyelő szavaival élve: „A földbirtokosok általában házasságra kényszerítik a fiatalokat, mégpedig azért, hogy legyen egy plusz munka- és adóegységük, akire további terheket lehet kivetni.”
Mivel a jobbágyok a földesurat szinte kizárólag a haszonszerzés szempontjából érdekelték, a házaspárok „összeállításakor” is elsősorban az üzleti érdekek vezérelték. Igyekeztek fizikailag erős, munkabíró fiatalokat összeházasítani.
Ez nagyobb esélyt adott arra, hogy a „szaporulat” is egészséges és erős lesz, így az új generáció is jól dolgozik majd és több hasznot hoz. Ráadásul az erős, egészséges jobbágyokat – ahol erre lehetőség volt – drágábban lehetett eladni vagy átengedni más birtokosnak. A gyengébbeket pedig összeházasították, ahogy éppen adódott, akár sorshúzással is – hátha az ő utódaiknak is hasznát veszik majd valamikor.
De mindez elsősorban a földeken dolgozó mezei jobbágyokra vonatkozott. Ami pedig a ház körüli vagy udvari cselédséget illeti, ott gyakran más volt a helyzet. Ezeknek az embereknek sokszor speciálisabb feladatokat kellett ellátniuk (szakács, kocsis, komorna stb.), amelyekre esetleg ki is tanították őket. Az utódokról való gondoskodás pedig elvonta őket a munkavégzéstől, ami kényelmetlenséget okozott a földesúrnak. Az ilyen, „értékesebb” szolgálóknak a földesurak akár teljesen meg is tilthatták a házasságkötést vagy a gyermekvállalást.
És mi történt azokkal a jobbágylányokkal, akik a gazdájuktól (földesúrtól) estek teherbe?
- Kényszerrel férjhez adták őket: Hogy a helyzetet „rendezzék” és a születendő gyermeknek (legalább névleg) apja legyen, a földesúr kiválasztott egy másik jobbágyot a birtokról, és hozzákényszerítette a lányt feleségül.
- A kijelölt „férj” nem ellenkezhetett: A jobbágynak, akit a földesúr erre a „feladatra” kijelölt, általában nem volt választása, el kellett fogadnia a helyzetet és feleségül kellett vennie a lányt.
- A lány sorsa továbbra is nehéz maradt: Bár papíron férjes asszony lett, ezek a kényszerházasságok gyakran boldogtalanok voltak, és az asszony sokszor erőszaknak volt kitéve az új, kényszerű „férje” részéről.
- Ritkán előfordult támogatás: Talán a születendő gyermekét megsajnálva – a földesúr anyagilag támogatta az így létrehozott új családot, hogy valamivel jobb körülmények között élhessenek.
Egyszóval, a szolgaság és a jobbágyság az szolgaság és jobbágyság maradt. És semmi jó nem volt benne, függetlenül bármiféle „atyáskodó”, patriarchális kapcsolatokról szóló hazug ideológiától.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
