A nagy földrajzi felfedezésekről szóló könyvekben gyakran olvashatjuk, hogy például Ferdinand Magellán hajósai az első világ körüli útjuk során a nyílt óceánon gyakran inkább a saját cipőjüket ették.
De valamiért nem fogtak és nem ettek halat, pedig ebből elvileg bőven lett volna körülöttük.
A kérdés az, hogy miért? Miért éheztek gyakran a vitorlás hajók tengerészei a régi időkben, miért rágcsálták a bőröveket, és miért kerülték a frissen fogott halak fogyasztását?

Először is, például a spanyol és portugál tengerészek teljesen ismeretlen vizekre utaztak, ahol korábban egyetlen európai sem járt. Ma már a biológusok több mint 40 ezer féle óceáni halfajt különböztetnek meg. A múlt tengerészei viszont fogalmuk sem volt, hogy milyen halak élnek ott: ehetőek, nem ehetőek, mérgezőek, nem mérgezőek.

De a parttól több ezer mérföldre egyetlen kapitány sem merte megkockáztatni a legénysége életét. Ezért tiltották meg az óceáni halak fogyasztását.
A tengerészek ősidők óta tudták, hogy a túlzott halfogyasztás rosszulléthez vezethet. Ahogy később a tudósok megállapították – a nyomelemek (például a foszfor) és az A-vitamin túladagolása miatt.

Azt is meg kell jegyezni, hogy a hal elkészítése egy fa karavellán nem egyszerű feladat. Sütni nem lehet – nincs tűzifa és tűzhely. Ha pedig ez nem lenne elég, a tengeri halak feldolgozása és főzése sok értékes édesvizet igényelne a hajón.
Ráadásul a szokatlan ételek, például az..
A cikk még nem ért véget! Folytatás a következő oldalra kattintva!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: