A legtöbb tengerparti homok, miután leülepedett, már nem mozog sokat. De a sivatagi homok folyamatosan mozog. A végeredmény? A sivatagi homok sima. És ez rossz hír az építkezéshez.
A beton egy ipari építőanyag, amelyet világszerte számos építményhez használnak, és három összetevőt igényel: vizet, cementet (ragadós kötőanyagot, általában kalcium-oxidokat) és homokot.
A víz és a cement pasztát képez, amely összeragasztja a homokot egy erős és tartós anyaggá. De a sivatagi homok nem jó a betonhoz. Túl sima, és a részecskék túl kicsik. Ha betonban használják, az anyag széttörik és szétesik.
A betonhoz épp ezért élesebb darabokra és nagyobb részecskékre van szükség, amelyek a gleccserek által hátrahagyott homoklerakódásokban találhatók. A betonhoz való homokot néha tavakból, folyókból vagy tengerfenéki üledékekből nyerik, esetleg mesterségesen állítják elő, köveket vagy kavicsot aprítva kisebb (éles) darabokra.
Az üveget olvasztott homokból készítik. Tehát elvileg a sivatagi homok részecskemérete vagy finomsága nem számít, igaz? Sajnos nem ilyen egyszerű.
A legtöbb üveget szilícium-dioxidból készítik, amelyet általában kvarckristályokból nyernek. Manapság a gyártók nátrium-karbonátot és kalcium-karbonátot is adnak hozzá, amelyek csökkentik az olvadáspontot, miközben megőrzik az üveg stabilitását.
De sok homokforrás nem alkalmas üveggyártásra. Az óceánparti strandokról származó homok nem jó az üveghez, mert túl sok kalciumot és sót tartalmaz. És ehhez hasonlóan a sivatagi homok néha túl sok vasat vagy túl kevés karbonátot tartalmaz, ami miatt túl magas olvadáspontra lenne szüksége.
Egy másik probléma a szállítás könnyűsége. A sivatagi homokot egy változó, instabil környezetben kellene kitermelni, és a szállításának költségei egy üveggyárba magasak lennének (a teherautók nem tudnak annyi homokot szállítani a hatalmas uszályokhoz képest). Egy üveggyár építése a sivatagban nehéz lenne a távoli fekvése miatt (nagy mennyiségű energiával kell ellátni a gyárat).
Összességében a legjobb megközelítés az, ha visszatérünk régi barátunkhoz, az újrahasznosítási háromszöghöz.
A legtöbb betont nem hasznosítják újra, de vannak póbálkozások az újrahasznosítására. A betonalapokat kisebb blokkokra lehet vágni az újrafelhasználáshoz. Az épületeket előregyártott betonblokkokból lehet építeni, amelyeket ki lehetne venni és újra fel lehetne használni, mint a Lego kockákat. Leggyakrabban a betont összetörik, apró kavicsot képezve, amelyet aztán különféle célokra lehet felhasználni, akár új beton készítésére is (bár ehhez szükség van néhány adalékanyagra).
A beton újrahasznosítása környezetvédelmi és gazdasági szempontból is ésszerű lépés. Gyakran olcsóbb összetörni és újra eladni, mint a betonhulladékot hulladéklerakóba szállítani. És az újra építőanyaggá történő alakítása kevesebb vizet igényel és kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint az teljesen új beton előállítására irányuló erőfeszítések.
Ugyanez a helyzet az üveggel is.
Sokkal hatékonyabb az üveget újrahasznosítani, mint újat készíteni, és a legtöbb üvegtípus 100%-ban újrahasznosítható.
Nem minden homok egyforma, és az apró részletek számítanak igazán az olyan felhasználásokhoz, mint a beton vagy az üveg készítése. A homok iránti igényünk, mint az üveg és a beton gyártásához szükséges nyersanyag, valószínűleg nem fog csökkenni a közeljövőben.
Hogyan segíthetsz? Az üveg újrahasznosítására való törekvés egy nagyszerű választás.
Legközelebb pedig, amikor homokot találsz, legyen az a strandon vagy a cipődben, nézd meg közelebbről! Lepd meg a barátaidat és a családodat az újonnan szerzett, homokkal kapcsolatos ismereteiddel!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
