A párizsi katakombákban nemcsak a sörfőző ipar, hanem a gombatermesztő farmok is virágoztak. Itt születtek meg a híres párizsi gombák, amelyek idővel a francia főváros gasztronómiai szimbólumává váltak.
Évtizedeken át a gazdák az elhagyatott alagutakat természetes üvegházakként használták, hatalmas mennyiségű gombát termelve. A 20. század elején azonban, amikor Párizsban megkezdték a metró építését, a katakombák kevésbé váltak elérhetővé erre a célra.
A gombatermesztő farmokat a felszínre kellett költöztetni, ami véget vetett a földalatti gombatermesztés korszakának. Ennek ellenére a párizsi gombák továbbra is a párizsi katakombák történetéhez kapcsolódnak, a francia gasztronómiai kultúra részévé válva.
1874-ben a párizsi katakombákat először nyitották meg a turisták előtt. De a földalatti sétákhoz azonnal szigorú szabályok kapcsolódtak: a látogatókat csak csoportokban és kizárólag előre meghatározott útvonalakon vezették. Ennek oka a tragikus balesetek voltak, amelyek közül az egyik szomorú hírnevet szerzett.
1793-ban Philibert Aspairt svájci férfi lement az alagutakba, de eltévedt, és nem talált kiutat. A maradványait 11 évvel később találták meg, mindössze néhány méterre a kijárattól. A halála helyén síremléket állítottak a történtek leírásával, ami a földalatti világ veszélyeire emlékeztet.
De még az ilyen történetek sem riasztanak el mindenkit. Az izgalom szerelmesei között vannak olyanok, akik a tiltások ellenére a katakombák lezárt részeit fedezik fel. Ezeket a bátor kalandorokat katofiloknak nevezik.
Csatornanyílásokon vagy az építkezés idejéből megmaradt titkos bejáratokon keresztül jutnak be az alagutakba. Kalandjaik számos veszéllyel járnak – a teljes tájékozódási zavartól az omlásveszélyig. Ráadásul a szabályszegőkre 70 eurós büntetés vár. Mindezek ellenére a tiltott bejárások népszerűsége töretlen, a katofilok közössége pedig folyamatosan bővül, és egyes becslések szerint már több százezer főt számlál.
A második világháború idején a párizsi katakombák menedéket nyújtottak azoknak, akik a náci megszállás elől menekültek. A földalatti alagutak labirintusa biztonságos rejtekhelyet biztosított a helyiek és a partizánok számára. Itt kapott helyet a francia ellenállás egyik központja. A felszíntől való távolság, a számos járat és a pontos térképek hiánya miatt a katakombák ideális helyszínt jelentettek a műveletek tervezésére és a titkos dokumentumok tárolására.
Érdekes módon a náci megszállók is megpróbálták használni ezeket az alagutakat. A részletes térképek hiánya és a földalatti hálózat bonyolultsága miatt azonban a mozgásuk nem volt túl hatékony. A megszállók számára a katakombák inkább fejtörést jelentettek, mint stratégiai előnyt, és a várt haszon helyett csak eltévedtek a végtelen járatokban.
2004-ben a párizsi rendőrök egy szokásos gyakorlat során valami elképesztőre bukkantak a Chaillot-palota alatt. Egy tágas helyiséget komplett moziként rendeztek be. Volt ott bár, étterem, sőt egy kiváló minőségű felszereléssel ellátott vetítőterem is. Úgy tűnt, mintha ezt a helyet kifinomult filmrajongóknak alkották volna, akik szeretnek egyedül lenni. De mindössze néhány nappal a felfedezés után a titkos menedékhely eltűnt. A mozi helyén csak üres falak és egy cetli maradt: „Ne próbáljatok megtalálni minket”.
A párizsi katakombák régóta vonzzák az izgalom szerelmeseit. A szigorú ellenőrzés és a halálos veszélyre figyelmeztető feliratok ellenére a sötét folyosóikon bulikat, rave partykat és egyéb illegális rendezvényeket tartanak. Az egyik leghíresebb a Kataloween, egy nagyszabású halloweeni rave party, amely több száz kalandvágyó embert vonz.
De a föld alatti gondtalan szórakozás gyorsan tragédiába torkollhat. Eltévedt résztvevők, elveszett telefonok és pánik – mindennapos dolog azok számára, akik megszegik a szabályokat. 2011-ben három barát nem talált kiutat egy buli után, és két napot töltöttek a katakombákban, mielőtt a mentők rájuk találtak volna. Még szomorúbb eset történt 2016-ban: egy 45 éves férfi szívrohamban halt meg az egyik diszkó közben.
A katakombák tehát továbbra is egy rejtélyes világ, amely vonzza a titkok szerelmeseit. De azt is jelzik, hogy a kíváncsiság és a vakmerőség közötti határ átlépéséért néha nagyon nagy árat kell fizetni.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
