Kezdésként elmesélek neked egy régi szovjet viccet, amelyből az egész történet kiindult.
Tehát a szovjet időkben járunk. Egy újságíró megérkezik egy TSZ-be, hogy interjút készítsen az elnökkel. Belép az irodájába, és mit lát: az egyik falból három hatalmas, vagy kétszázas szög áll ki, amelyekre néhány papírlap van feltűzve. A riportert természetesen azonnal érdekelni kezdte a dolog.
- — Mik ezek? — kérdezi az elnöktől.
— A szögekre gondolsz? Az a munkatervem — magyarázza az elnök.
A riportert ez még jobban felcsigázza:
— Ezt hogy érted?
— Nagyon egyszerűen. Amikor kapok egy kérést vagy egy utasítást, mindig az első szögre akasztom. Aztán egy időre el is felejtem – tudod, a sok munka miatt az ember nem emlékezhet mindenre. Amikor felülről másodszor is érdeklődnek az ügyben, átteszem a papírt a második szögre. És csak akkor, amikor harmadszor is szólnak vagy emlékeztetnek, na, akkor állok neki a feladat elvégzésének.
- — De hát… — a sokkolt riporter elhallgat, de az elnök fél szavakból is megérti.
- — Ugyan már — legyint. — Szinte egyetlen utasítás sem jut el a harmadik szögig.
Buta vezetők vagy rafinált munkavállalók?
Bármelyik vezető, aki ezt az viccet olvassa, elszörnyedne. A három szög szabálya a munkahelyi szabotázs egyértelmű formája. Ennek más változatai is léteznek: „ne siess a végrehajtással – hamarosan úgyis visszavonják”, „ha parancsot kaptál, ne siess teljesíteni”, és az egyszerű népi bölcsesség: „hagyd a fenébe, majd megoldódik magától”. De ha minden alkalmazott „hagyja a fenébe” a munkát, akkor a szervezet problémái garantáltak, nem igaz? És ha egy ilyen elvet követő „csoda” még a vezetőségben is felbukkan, a cég egyszerűen szétesik!
De ne vonj le elhamarkodott következtetéseket, vannak helyzetek, amikor ez a szabály tényleg 100%-osan működik.
Például:
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
