Néha a gazemberek saját magukat büntetik meg – méghozzá annyira nevetséges módon, hogy akaratukon kívül a világhírű Darwin-díj versenyzőivé válnak.
A Darwin-díjat, mint tudjuk, (posztumusz) azoknak ítélik oda, akik „javítják az emberiség génállományát azáltal, hogy egy különösen ostoba húzással kiiktatják magukat abból”. És ahogy a gyakorlat mutatja, a bűnözők különösen kreatívak ezen a téren.
Ebben a cikkben öt olyan bűnözőről lesz szó, akiket a kapzsiságuk, az ostobaságuk vagy a túlzott magabiztosságuk olyan abszurd végkifejlethez vezetett, hogy nemcsak a Darwin-díjat, de egy vígjátékért járó Oscart is megérdemelnének.
1. A ritka „Dupla Darwin-díj”, amit belga bankrablók kaptak
Néha az az érzése az embernek, hogy a bűnözők nem veszélyesebbé, hanem egyszerűen csak ostobábbá válnak.
Jó példa erre két belga „profi”, akiket 2009-ben egy ritka, dupla Darwin-díjjal „tüntettek ki”. A jutalmukat pedig teljesen megérdemelték: a természetes kiválasztódáshoz való kiemelkedő hozzájárulásukért.
A két bandita forgatókönyve ambiciózus volt – egy bankautomata kirablása –, a terv pedig (egy filmbe illően) pofonegyszerű: felrobbantják a bankautomatát dinamittal, összeszedik a pénzt, és eliszkolnak egy menő BMW-vel.
Úgy hangzik, mint egy igazi klasszikus, de valami félresiklott. Vagyis, pontosabban: minden.
A bűnözők szemmel láthatóan ellógták a fizikaórákat az iskolában, és úgy gondolták, a „több dinamit, több pénz” elv majd beválik. Több kilogramm dinamitot helyeztek el a bankautomata alá. Végül a „precíz robbantásuk” olyan erősre sikeredett, hogy nemcsak a bankautomatát, de az egész banképületet is megsemmisítette, ami aztán a fejükre omlott.
Az egyik rablót még élve húzták ki a romok alól, és bár beért a kórházba, a megérkezése után néhány órával belehalt súlyos fejsérüléseibe. A másik szerencsétlen flótást csak 12 óra múlva találták meg a romok alatt, ahol utolsó perceit töltötte.
Ahogy mondani szokás, a terv remek volt, de csak az ő fejükben.
2. Az eszement rabló, aki elfelejtette, hogy a boltban mindenkinek fegyvere van
A bűnözői világban ezt úgy hívják: „rossz célpont kiválasztása”. De ennek a washingtoni történetnek a hősénél 1990. február 3-án már a tervezés pillanatában minden nagyon félrement.
Képzeld csak el: egy amerikai fegyverbolt, a H&J Leather & Firearms. A neve önmagáért beszél – ez egy olyan hely, ahol pisztolyokat, puskákat és minden egyebet árulnak, amivel lőni lehet. A mi hősünk azonban úgy dönt, hogy pont ez a bolt a tökéletes célpont egy rabláshoz.
Az első intő jel, amire valamiért nem figyelt fel: a bejáratnál egy rendőrautó parkolt, bekapcsolt villogóval.
A második: a pultnál egy egyenruhás rendőr kávézott.
A harmadik: a bolt tele volt vásárlókkal, és na, kitalálod, kikkel? Hát persze, hogy azokkal, akik azért jöttek, hogy… fegyvert vásároljanak. Vagyis olyan emberekkel, akik nemcsak szeretik a fegyvereket, de bánni is tudnak velük.
A rabló azonban nagy mellénnyel lépett be a fegyverboltba, hangosan bejelentette, hogy ez egy rablás, majd a levegőbe kezdett lövöldözni, vélhetően abban a reményben, hogy az elszántságával mindenkit halálra rémiszt. Sajnos az egyetlen, akit megijesztett, az ő maga volt. Néhány másodpercen belül ugyanis tüzet nyitottak rá: először a rendőr, aztán az eladó, majd néhány vásárló is, akikről kiderült, hogy valójában egy rögtönzött gyorsreagálású különítmény tagjai.
A bűnözőt a helyszínen érte a végzete. Rajta kívül senki sem sérült meg, leszámítva talán a büszkeségét, a józan eszét és persze a génállományát.
Ha Darwin ezt látta volna, biztos, hogy nem hitt volna a szemének. De a tény az tény: fegyverboltot rabolni (ráadásul amerikai rendőrök jelenlétében) körülbelül annyira jó ötlet, mint megpróbálni tankot lopni egy katonaságról. A végeredmény borítékolható: Darwin-díj és egy jegy a másvilágra.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
