A harmadik napon, este hat körül még bent ültem a coworking irodában. A Slacken ömlöttek a határidők, a kollégák egy bug miatt vitatkoztak. Ekkor villant a telefonom: „Motion detected: Bedroom Cam”. Katt. A kép betöltése öt másodpercig tartott, de ez alatt az öt másodperc alatt a házasságom úgy repedt meg, mint az edzett üveg egyetlen, pontos ütéstől.
A kijelzőn feleségem, még mindig az irodai blúzában, az ágyunk mellett állt. Mellette a kollégája. Láttam már párszor céges bulikon: magas, jópofa gyerek, aki szerint a Crossfit maga a vallás. Levette a zakóját és hanyagul a székemre dobta – az ÉN székemre, basszus. Nevettek valamin, a szavakat nem vette a mikrofon, de a mimika mindent elárult. A férfi előrehajolt, a feleségem nem húzódott el. Egy csók. Még egy. A keze eltűnt a szoknyája alatt.
Lenémítottam a gépet az irodában, de a saját pulzusomat úgy hallottam, mint egy mélynyomót. Legszívesebben a falhoz vágtam volna a laptopot, de én, az ízig-vérig informatikus, először megnyitottam az OBS-t és elindítottam a képernyőfelvételt. Amit nem dokumentálsz, az meg sem történt.
Három perccel később már a hitelre vett ágyunkon voltak. Pontosan addig néztem, amíg a feleségem ki nem csatolta a srác övét. Aztán fekete képernyő. Nem a kamera romlott el – én nyomtam Alt+F4-et.
Hét kilométert gyalogoltam hazáig. Egész úton két férfi vitatkozott bennem. Az egyik üvöltött: „Verd szét a lakást, dobd ki a bőröndjeit az ablakon!” A másik suttogott: „Nyugi, először backup, aztán formatálás.” A második nyert. Mi, műszakiak először biztonsági mentést készítünk, és csak utána törlünk mindent.
Otthon csend volt. A gyerekek a szomszédban mesét néztek. A feleségem zuhanyzott. A konyhaasztalon két kávésbögre: az egyiken a rúzsa nyoma, a másikon semmi. A srác már elment, csak az olcsó arcszeszének a szagát hagyta hátra, meg a székemet ferdén betolva.
Bekapcsoltam a tévét, rákötöttem a laptopot, kitettem a videót nagyképernyőre, és megállítottam a képet pont annál a kockánál, ahol a srác keze a szoknya alá nyúl. Aztán bementem a fürdőbe.
„Édesem!” – kiabáltam be a vízcsobogáson keresztül. – Milyen napotok volt *XY*-nal? A zuhany elhallgatott. Az ajtó mögül bizonytalan hang jött: – Milyen *XY*-nal? Miről beszélsz? „Csak gondoltam, pontosítok” – mondtam, és visszamentem a nappaliba.
Egy perc múlva kijött: vizes haj, a köntöse épphogy összefogva. Meglátta a tévét. Földbe gyökerezett a lába. „Ez… ez meg mi?” – Élő közvetítés a becsületedről. Nézd, most jön a kedvenc részem.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
