Ez a bámulatos történet 1988. április 28-án történt.
Azért bámulatos, mert figyelem, spoiler:
gyakorlatilag mindenki túlélte.
Pedig minden ismert szabály szerint egy ilyen sérülést elszenvedő repülőgép utasaira sokkal szomorúbb sorsnak kellett volna várnia. A repülőtér dolgozói is megdöbbentek, amikor megtudták, hogy az égen egy széthullott repülőgép repült!
Ez egy belföldi járat volt az Aloha Airlines légitársaságnál, Hawaii-on, Hilo és Honolulu között. A repülésnek mindössze 35 percig kellett volna tartania. De a repülés 23. percében katasztrófa történt.
7000 méteres magasságban, közvetlenül az utasok előtt leszakadt az orr-rész burkolatának nagy része.
„A hang olyan volt, mint egy gyorsan szakadó vitorla. Pillanatok alatt történt. Semmi előjele nem volt” – mondta a repülőgép 44 éves pilótája, Robert Schornstheimer.
Az utasoknak ráadásul nem jutott elég oxigén, mert olyan magasságban a levegő nagyon ritka volt.
A trópusi meleghez öltözött utasok hirtelen mínusz 40 fok alatti, jeges légáramlatban találták magukat.
Az 58 éves légiutas-kísérő, Clarabelle Lansing az első sorok közötti folyosón állt. Őt azonnal elsodorta az erős légáram. 37 évet szentelt a munkájának, és valószínűleg nem ilyen befejezésre számított. Az utasok be voltak csatolva, ezért őket nem rántotta magával a légnyomás.
A 7 km-es magasság kritikusnak számít.
Persze, a Mount Everest magasabb (8,8 km), és mégis megmásszák az emberek. De speciális felszereléssel és oxigénpalackokkal. Az alaptábor pedig, ahonnan a hegymászók a csúcsra indulnak, alig több mint 5 km magasan van.
7000 méteres magasságban a vér oxigénszintje mindössze 60%-a az ember számára szükséges mennyiségnek. Ez kritikusan alacsony, és rendkívül veszélyes az egészségre.
A pilóta gyorsan 3 kilométeres magasságra vitte le a gépet. Itt legalább már tudtak lélegezni az utasok.
Az egyik utas, aki történetesen csillagász volt, a gép farában ült. Arra emlékezett vissza, hogy nagyon aggódott, mert a rés egyre csak nőtt, ahogy újabb darabok szakadtak le a burkolatról. Viccesen „Ősrobbanás”-nak nevezte, utalva a híres elméletre, miszerint a világegyetem egy apró pontból tágult ki robbanásszerűen.
A repülőgépet megfordították, és Maui szigetének tartalék repülőtere felé irányították. A kalandok itt még nem értek véget. Először a futóművel adódott probléma, emiatt a gépnek egy második kört kellett tennie. Aztán a bal oldali hajtómű leállt.
A pilóták végül egyetlen hajtóművel is sikeresen letették a gépet. 94 ember megmenekült, bár 65-en közülük megsérültek. Egyetlen ember halt meg, a már korábban említett légiutas-kísérő.
A hatóságok vizsgálatot indítottak.
A szakértők megállapították, hogy a balesetet a szegecsek úgynevezett fémfáradása és a burkolat elhasználódása okozta. A repülőgép mind a 20 évben a magas páratartalom és a sós levegő okozta nehéz körülmények között üzemelt. A korrózió miatt repedések keletkeztek. Az egyik repedés pedig a törzs két részét összekötő szegecsek mentén futott, és meglehetősen nagy volt.
A nagy magasságban aztán a már amúgy is megviselt burkolatot leszakította a hirtelen nyomáscsökkenés.
Azt is megállapították, hogy a repülőgépnek nem sok esélye volt, hogy biztonságosan földet érjen. A törzs burkolatának egy darabja majdnem a jobb oldali turbina légbeömlőjébe került. Az volt a szerencséjük, hogy az orrsegédszárnyak felfogták. Enélkül nem lett volna esély a sikeres landolásra.
A szakértők nem értették, hogyan tudott a repülőgép egyáltalán leszállni. A baleset után a gépet a levegőben csak a padlógerendák tartották össze!
Ezért duplán csodálatos az a tény, hogy minden utas túlélte!
Ezt a szomorú esetet követően további eljárásokat vezettek be a repülőgépek műszaki ellenőrzése és karbantartása során.
Számunkra is értékes tanulsággal szolgálhat ez a történet: ezért kell mindig becsatolva utazni repülőn!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
