Ott a korszakok gyorsabban változnak, mint ahogy a koreaiak megöregszenek. Új szokások és hagyományok jelennek meg, és ezek mind összekeverednek Korea múltjának történelmi és kulturális hagyományaival.
Ennek eredményeként a társadalomban szokatlan, érthetetlen vagy akár őrült dolgok sűrű koktélja jön létre, amelyek viszont a koreaiak számára teljesen normálisnak számítanak.
De nekünk már nem annyira…
Kezdjük egy ártalmatlannal. És biztosan sokan már hallottatok is erről. De a „hallottam már róla” nem jelenti azt, hogy ez normális. Hol láttál már olyat Magyarországon, hogy valaki babakocsiban tolja a kutyáját? „Nincs lába? Nem tud járni?” Miért tologatják a koreaiak babakocsiban a kutyákat?
Ez a dolog mélyen gyökerezik a múltban. Ez egy sztereotípia, de nagyon erősen rögzült a konzervatív koreaiak fejében. Régebben az ázsiai szexmunkások borotválták az intim területeket a higiénia és a munka elvégzésének megkönnyítése érdekében. A fiatal koreaiak már lazábbak ezzel kapcsolatban, és nem ragaszkodnak ehhez a sztereotípiához. Az idősebb és konzervatív koreaiak viszont, ha meglátnak borotváltan a fürdőben, azt fogják gondolni, hogy bukot ember vagy.
Ez egy olyan pont, ami Magyarország régiójától függően lehet normális és furcsa is. Vannak nálunk is olyan helyek, ahol gyakran esznek fermentált ételeket. Különösen azokat a fermentációs fajtákat értem ezalatt, amikor az étel vagy a tartósított készítmény a saját levében bomlik le, mint például a dél-koreai rája, ami a saját vizeletében fermentálódik, és hihetetlenül undorító ammóniaszaga van. Ez azzal függ össze, hogy a rájáknak nincs veséjük, és a vizelet a bőrükön keresztül távozik, ami lehetővé teszi, hogy a rája tökéletesen, egyenletesen fermentálódjon.
Magyarországon átlagosan nem eszünk ilyen fermentált ételt alapélelmiszerként. Maximum, ami lehet… Kefir, joghurt, savanyú káposzta… de véletlenül sem vizelettel.
A konfuciánus hagyományok szerint a koreaiak számára nincs fontosabb, mint a saját és a családjuk becsülete és hírneve. És ha valamilyen módon beszennyezik a családnevük becsületét, nagyon nehéz lehet tisztára mosni magukat, és ebből a kilátástalanságból a koreaiak gyakran öngyilkossággal menekülnek. A hírnév és a becsület elvesztése az öngyilkosság egyik fő oka.
Ez különösen a közéleti személyiségekre vonatkozik. Koreában magas a gyűlöletkultúra, különösen az internetes térben – tulajdonképpen, mint nálunk. De Koreában ezt súlyosbítja ez a konfuciánus hagyomány, hogy „a becsület és a hírnév mindennél fontosabb”, és ennek eredményeként minden, abszolút minden művész kénytelen szenvedni a társadalom zaklatásától, bocsánatot kérni minden apró hibájáért. Nincs arany középút.
Sőt, meglepő tendencia, hogy ha valaki véget vet az életének, az további hasonló események hullámát indítja el, mint a vízbe dobott kő hullámai. 2023-ban öngyilkossági hullám söpört végig a tanárokon. A diákok és a szülők részéről érkező végtelen nyomás miatt több tanár is eldobta az életét. Ez a helyzet tiltakozásokhoz vezetett a tanári közösség részéről. A tanárok követelték és követelik a tanári tekintély helyreállítását az országban, a védelmet az agresszív szülőktől és a munkakörülmények javítását. Jelenleg a tanárok helyzetére nincs megoldás. A reformokról még folynak a tárgyalások, a tiltakozások pedig folytatódnak.
A dél-koreai társadalom a külső megjelenés megszállottja. Egyrészt ott a „bőrápoló kozmetikumok”, amelyek a bőr egészségéről szólnak. Másrészt ott vannak a „plasztikai műtétek”. És rendben van, ha azért végzik a plasztikai műtétet, mert valamilyen hibák vagy torzulások vannak. De megcsináltatni csak azért, hogy elfogadjanak a társadalomban… Ez legalábbis nekem furcsa. A koreaiaknak ez nem furcsa, nekik ez a megszokott.
De mégis, az az érzésem, hogy a koreaiak elfelejtették elfogadni magukat olyannak, amilyenek. És a társadalom egésze erre ösztönzi őket. A koreaiak nyugodtan megbeszélik egymás hibáit, nyíltan beszélnek arról, hogy mit kellene megváltoztatni az arcukon. Ez a társasági beszélgetés része. Nem kapsz munkát, ha csúnya vagy. Normális munkára gondolok, eladónak felvesznek a sarki vegyesboltba, de egy komolyabb céghez nem.
A külső megjelenés a belépő a sikeres koreai életbe, ezért a szülők, akik a legjobbat akarják a gyerekeiknek, plasztikai sebészekhez viszik őket, hogy minden rendben legyen az életükben. A koreai társadalom túl keményen hat önmagára, egyes dolgokat pedig abszolút szélsőségekig visz, és ezt a folyamatot nem is nagyon lehet megállítani.
Jó, hogy nálunk nincs ilyen. Mindenki lehet olyan, amilyen akar.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
