Szeptember 11-én este, úgy 8 óra körül, amikor a nap éppen lenyugodott, a Krím déli partjának lakói meglepetten látták, hogy a kóbor kutyák vonyítva és a farkukat behúzva falkákba gyűlnek, és nem fogadják el a nekik adott ételt.
A macskák nagyra nyílt, rémült szemekkel és lelapított fülekkel az emberek sarkában jártak, vagy felugrottak a gazdájuk karjába, éles karmaikat a bőrébe mélyesztve. A lovak pedig a nagy hőség ellenére sem ittak a vizet tartalmazó vödrökből, elkezdtek nyugtalankodni és ágaskodni, hogy ledobják magukról a felszerelést vagy elszabaduljanak a kötőfékről.

A nyugtalanság lassan átragadt az emberekre is. Ekkor a Krím nyugati partján az emberek abbahagyták a teendőiket, és csodálkozva nézték a naplementét. Valami nem stimmelt vele. Mintha tűz ütött volna ki az égen, ami tükröződött a szevasztopoli Karantinnaja-öböl vizén, narancssárga színekben pompáztatva a nyugati égboltot.
De a bámészkodókat elzavarta az eső: a naplementével egyidejűleg hatalmas vihar tört ki. Miután lezajlott, éppolyan hirtelen ért véget, mint ahogy elkezdődött, maga után hagyva a tiszta eget és a telihold nyugtató fényét.

Úgy tűnt, mintha vége lenne. Pedig minden csak most kezdődött.
Pontosan éjfélkor felvonyítottak a kutyák. Az idegesítő vonyítástól felébredt emberek felültek az ágyban, és aggódva néztek ki az ablakon. Még nem tudták, milyen veszély közeledik a part felé. De a megérzésük azt súgta, hogy valami olyasmi közeledik a Krímhez, amitől nagyon kell tartani.
A halászok pedig, akik éjszakai halászatra mentek, már a csónak oldalán lógva csodálkoztak a furcsa, természetellenes fodrozódáson a vízen. Pedig a Fekete-tenger még egy perccel ezelőtt teljesen nyugodt volt, most pedig a csónak körül elkezdett buborékozni és hullámzani a víz. Úgy nézett ki, mintha a tenger remegne és forrna. A halászok nem sokat tanakodtak. Mindenki, még a legbátrabbak és a legnagyobb fogásra vágyók is úgy döntöttek, hogy visszamennek a partra.
De mielőtt a csónak kikötött volna a mólónál, a part mentén hangos, mély dübörgés hallatszott. A hegyek visszhangozták a hangot. A kutyák vonyítására ébredt emberek már készen álltak, és rohanni kezdtek a házaikból.
Így kezdődött el az 1927-es második krími földrengés.

A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: