Akvaduktokat, hidakat, alagutakat és úthálózatot építettek:
Térkép a Római Birodalom útjairól és az európai akvaduktokról. Hasonlítsd össze az építkezések mértékét. Még ha több száz év alatt is valósult meg.
Vagyis, mondhatjuk, hogy a meghódított területekből nem elszívták az erőforrásokat, nem raboltak el rabszolgákat, hanem épp ellenkezőleg, az akkori mércével mérve gigantikus építkezésekkel fejlesztették őket.
A történészek a mediterrán civilizációt hódító Római Birodalomként mutatják be nekünk. Vagy talán kezdetben Róma mindenütt ottvolt? De ez egy külön téma. Inkább nézzük meg közelebbről a római utak építési technológiájának részleteit:
Többrétegű lerakás: törmelék kő, zúzott kő, homok és burkolólapok szegélykövekkel. És mindez kézzel, több ezer kilométeren keresztül.
Sok ilyen út van törmelék kőből, homokos-kavicsos szórással. Érdekes példa. Rómát 8 méter vastagon beborítja az agyag, itt pedig épp csak gyep képződött az út felett. Az ókori Róma tényleg ilyen ősi?
A burkolólapokkal fedett utakat a városok területén belül építették. És itt fedezhető fel a legérdekesebb dolog.
Első kérdés: hogyan lehet közlekedni ilyen egyenetlenségeken? 10-50 km után a szekérről lerázza a kerekeket a rázkódás. Nézz meg még néhány példát római utakra, és képzeld el, hogy szekéren vagy harci kocsin utazol rajtuk.
Ha már kibányászták a köveket ezekhez az utakhoz, akkor ki tudtak volna bányászni laposabb felületeket is, amelyek többé-kevésbé alkalmasak lennének kényelmesebb közlekedésre a vontató járművekkel, nem csak lovaglásra. Könnyebb lett volna egyszerűen földútnak hagyni (de kő alapozással).
De akkor nem lettek volna szükségesek a megmunkált lapok – elég lett volna a zúzott kő és a törmelék kő. A kavicsos úton könnyebb lenne közlekedni gyalog és lóháton is, mint egy ilyen köves úton.
Persze vannak római utak többé-kevésbé sima kőburkolattal is:
Már nem először térek vissza a római utak témájához, és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezeknek a köves burkolatoknak a tetejére nagy valószínűséggel vagy vastag homokréteget, vagy homokot apró kövekkel és bitumen tartalmú anyaggal (ősi aszfalt) szórtak.
Ez a szerves anyag az elmúlt évszázadok során aztán elbomlott, szabaddá téve a köveket. Ezen végső fedőréteg nélkül a római utak, csak így kövekkel burkolva, ahogy fentebb is említettem, rendkívül kényelmetlenek a szekerekkel és a harci kocsikkal való közlekedésre.
Most pedig térjünk át a következő megfigyelésre, amiről egyetlen történész sem beszél:
A furcsaság a nyomvályú a kőburkolatban. Vízelvezetésre az úton nincs szükség, az esővíz beszivárog a résekbe, mint a modern kockakő burkolatban. Ez konkrétan benyomódás a kőlapokban.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
