A polgárok élete a „demokrácia virágkorában” egyetlen célnak volt alárendelve – az élvezet keresésének.
Ezért ne lepődj meg azon, hogy éppen ebben az időben jelentek meg a hetérák, akik nemcsak az öröm forrásaivá, hanem a legnagyobb elmék tanácsadóivá is váltak.
Azzal pedig, amire gondoltál, egészen más hölgyek foglalkoztak – őket „pornai”-nak nevezték. Persze, lehettek intim kapcsolatok a hetéra és a megrendelő között, de ezek nem voltak alapvetőek.

Maga a „hetéra” (hetaira) szó ógörögről fordítva „társnőt”, „barátnőt” jelent. Kezdetben (i. e. VIII–VII. század) felszabadított rabszolganőkből lettek hetérák, de hamarosan létrejött egy speciális iskola, ahol kiválogatták a legszebb és legokosabb lányokat, akiket elkezdtek képezni. A leghíresebb hetéraiskola Korinthoszban, Aphrodité temploma mellett működött.

Aphroditét az ókori görögök Kübelé Nagy Anya három arcának egyikeként tisztelték – aki minden élőt megszül és magába fogadja az elhunytakat. A Nagy Anyát a Sötét Erósz ősi erejének tartották, akit a templomban Kübelé különleges sötét papnői szolgáltak. A hetérák viszont a világos Erószt szolgálták – az élvezetet és a szerelem örömét, amelyet Aphrodité adományoz.
Az ő kultusza a földi szerelmet dicsőítette, amely a női szépségben testesült meg. A görögök templomokat emeltek a szépséges Aphroditének, és a hetérákat az ő földi megtestesüléseként tisztelték, mivel úgy vélték, hogy a hetérák az istennő erejével ajándékozzák meg a férfiakat.
Ezenkívül a képzés végén vizsgát kellett tenniük – a lánynak el kellett csábítania annak a férfinak a szívét, akire a sorsolás rámutatott. A záróvizsga sikeres letétele után a lány igazi hetérává vált. Tudásuk lehetővé tette számukra, hogy szellemes válaszokat találjanak, amelyeket a kortársak továbbmeséltek, minek következtében a hetérák a könyvek lapjaira kerültek.
Például Platón „Beszélgetés egy hetérával” című értekezésében arról van szó, hogyan folytat párbeszédet az antik filozófus az egyik hetérával, meg sem említve annak nevét. Kérdezte őt az élet értelméről, a világról alkotott elképzelésről, a kozmoszról, a szerelemről, a családról, és a beszélgetőpartner elmélyülten és értelmesen válaszolt.

Mellesleg, a hetérák helyzete sokkal jobb volt, mint az ókori görög feleségeké. Utóbbiakkal ellentétben, akik a háztartással és a gyerekekkel foglalkoztak, a hetérák szabad életmódot folytattak. Kötelesek voltak parókát viselni, és nappal nem mutatkozni tömeges helyeken. De mint minden rendes, mesterséggel foglalkozó athéni polgár, a hetérák is adót fizettek. Leggyakrabban olyan nőkből lettek hetérák, akik elutasították a házasság intézményét, és a legtöbb ilyen nő élete végéig hajadon maradt.
De voltak kivételek is, például Aszpázia hetéra – Szókratész múzsája és Athén uralkodójának, Periklésznek (az athéni demokrácia „alapító atyjának”) a szerelme.

Aszpászia mellszobrát ábrázoló herma római másolata. Pio-Clementino Múzeum, Vatikán.
Aszpázia Megarából érkezett a fővárosba, emiatt nem lehetett egy városlakó felesége, és gyermekei sem kaptak volna polgárjogot. Nem tudni, hogy Aszpázia és Periklész házassága a korabeli szabályok szerint megköttetett-e, de nyilvánvaló volt, hogy férjként és feleségként éltek. Ráadásul Periklész elvált első feleségétől, Teleszippától). Aszpázia és Periklész közös fia megkapta a polgárjogot, ami kivételnek számított.
A hetérák nem kizárólag az ókori Görögország szerelmi papnői voltak. Tanították pártfogóikat, beszélgettek, vitatkoztak velük. Maga Periklész sem titkolta, hogy különösen fontos ügyekben felesége tanácsát kérte. A híres szónok, Démoszthenész pedig a bíróságon Neaira hetéra védelmében szólalt fel, akit egy athéni polgárral kötött törvénytelen házassággal vádoltak:
„A hetérákat az élvezet kedvéért tartjuk, az ágyasokat a mindennapi testi szükségletek kielégítésére, míg feleséget azért veszünk, hogy törvényes gyermekeink szülessenek tőlük, és hogy házunkban hűséges őrzője legyen vagyonunknak.”
A híres hetérák pártfogásáért Athén leggazdagabb házai versengtek. A téren egy különleges tábla, egy keramik volt elhelyezve, amelyre a férfiak randevúmeghívásokat írtak a hetéráknak. Ha a hetérát érdekelte egy ilyen ajánlat, aláírta, megadva az időpontot, amikor hajlandó volt elmenni a találkozóra. De akár el is utasíthatta! A hódoló külseje és pénztárcájának vastagsága nem számított – az a hetéra, aki már elért egy bizonyos státuszt, azt szeretett, akit akart.

A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: