Tisztán emlékszem, amikor 2004-ben a focicsapatban, ahol fociztam, megjelent egy Roteiro labda.
Úgy rémlik, egyszerűen csak ajándékba kapta az egyik játékos – és csak a mi 1990-es korosztályunknak volt ilyen labdája. Nagyon vigyáztunk rá, csak a hivatalos meccseken vettük elő. Rettenetesen féltünk, hogy fennakad valamilyen tüskén, szögen vagy hasonlón. Azt hiszem, végül valami ilyesmi is lett a sorsa, de azért sokáig bírta, és rengeteg élményt adott.
Kapus voltam, és mindig alig vártam a bemelegítést, hogy kapura lőjenek vele. Mekkora királyság volt: tegnap még az Euro 2004-en játszottak ezzel a labdával, ma meg már te véded!
A szövegben később sok profi panaszkodását olvashatod majd arról, hogy milyen rosszul szállt a labda, és milyen hirtelen váltott irányt, de engem jobban zavart a felülete. A kesztyűk alig tapadtak a csúszós labdához, a fogás (és nem az elütés) híveinek pedig nincs ennél rosszabb. Ráadásul kiszámíthatatlanul magasra pattant fel, ami szintén idegesítő volt.
Azt viszont imádtam, hogy végre el tudtam rúgni majdnem a pálya közepéig. Előtte a nehéz Select és Derbystar labdák alig szálltak el valameddig, gyakran a védőket kellett megkérnem, hogy végezzék el a kirúgást.
Közben viszont én is megnőttem, meg a labda is könnyebb lett – leírhatatlan érzés volt, hogy végre messzire ki tudtam rúgni.
Most pedig jöjjön a legváratlanabb rész. Számomra a Roteiro egyenlő Ricardóval, a portugál válogatott kapusával. Emlékszel, amikor az angolok elleni büntetőpárbajban kesztyű nélkül védte ki a döntő lövést? Menő volt, de valami más jobban lenyűgözött: tőle lestem el, hogy a labdát kézből nem a földre pattintva vagy bénán felfelé kell elrúgni, hanem kicsit oldalról.
Persze nem mindig jött össze, de mindenhatónak éreztem magam, amikor a megcsavart Roteiro átszállt az ellenfél térfelére, pontosan a támadó elé, a védők mögé. Más labdákkal ez nem ment, de ezzel simán.
Már több mint 20 év eltelt, de ez a gyerekkori emlék még mindig élénken él bennem.
Egyszóval a Roteiro a lehetőségek labdája volt. Amikor a kezedben tartottad, lehetőséget adott egy zseniális kirúgásra vagy passzra, de amikor a csatár lábán volt, simán benne volt, hogy átemel feletted vagy kicsúszik a kezeid között.
Ráadásul ez a „szürke démon” alig látszott a sötétben vagy gyenge világítás mellett. Ha létezik a gyártók részéről kapusellenes összeesküvés, akkor ez az ezüstszín telitalálat – tiszta szívatás.
Amúgy a labda leírása önmagában félelmetes volt, íme pár pont:
- A panelek összeillesztéséhez termikus ragasztást használtak. Varratok helyett szintaktikus hab biztosítja a vízállóságot.
- A panelek poliuretán és gumi keverékéből készültek, így a borítás nem kopik, és nem veszti el a fényét.
- A belső rész kiváló minőségű latexből készült az ideális pattanás érdekében.
- A legújabb kiegyensúlyozási módszernek köszönhetően a legkisebb mozdulatra is maximális pontossággal reagál.
- A focistáknak szuper-precíznek kell lenniük a lövéseknél és passzoknál, hogy eltalálják a célt.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
