Elmagyarázom, miért ez az egyik legveszélyesebb élelmiszer a világon, mielőtt a tányérodra kerül.
Szereted a kesudiót? Persze, hogy igen. Ki ne szeretné ezt a vajpuha, enyhén édes csemegét? Müzlibe szórva, natúrban nassolva vagy kesudióvajként – mindenképpen mennyei. De vajon feltűnt már neked valaha, hogy a boltban mindig csak héj nélkül találod? Dióból, mogyoróból, mandulából mind kapható héjastul – a kesudiót azonban sosem árulják így. Miért?
A válasz egyszerre lenyűgöző és borzasztó.
Nem is igazi dió
Először is: a kesudió nem dió. Technikailag egy trópusi fa, az Anacardium occidentale terméséhez tartozó mag – de nem a gyümölcs belsejében ül, hanem kívülről lóg le róla, egy különös vesealakú tokba zárva.
A sárgás-piros, körte formájú gyümölcsöt „kesudió-almának” hívják, és önmagában ehető, lédús, édeskés. Brazíliában és Indiában előszeretettel fogyasztják frissen vagy gyümölcsléként. A legtöbb nyugati ember azonban soha nem látja, mert rendkívül gyorsan romlik, szállítani szinte lehetetlen.
A mag – amit mi kesudiókánt ismerünk – az igazi sztár. De kiszabadítani a tokjából… nos, ez az, ahol a történet sötétté válik.
A héjban egy igazi méreg lapul
A kesudió kemény külső tokja és az ehető mag között van egy réteg. Ez a réteg egy sötétbarna, ragadós, olajszerű folyadékot tartalmaz, amelynek neve urushiol. Ez pontosan ugyanaz az anyag, amely a mérges borostyánban (poison ivy) és a mérges tölgyben (poison oak) megtalálható – azokban a növényekben, amelyektől az emberek hatalmas, viszketeg hólyagokat kapnak a bőrükön puszta érintésre is.
Az urushiol az egyik legerősebb természetes allergén és maró anyag, amit ismerünk. Néhány mikrogramm elegendő ahhoz, hogy súlyos bőrgyulladást, égési sérülésszerű elváltozásokat okozzon. Érzékenyebb embereknél akár a légutak duzzadását is kiválthatja, ha a párái belélegzésre kerülnek.
Most képzeld el, hogy egész nap ezt a tokot kell feltörni, kézzel, tömegesen. Mert hát pontosan ez a helyzet.
A feldolgozás: valóban égeti a kezet
A kesudiótermelés túlnyomó része Indiában, Vietnámban és egyes afrikai országokban, például Elefántcsontparton történik. A gépesítés szóba sem jöhet: a kesudió tokjának alakja és mérete annyira változó, hogy szinte lehetetlen automatizálni a feldolgozást. Minden egyes szemet emberi kézzel kell megmunkálni.
A folyamat maga több lépésből áll. Először a termést párolják vagy sütik, hogy az urushioltartalmú olaj egy részét deaktiválják, majd ezután nyílik csak lehetőség a tok feltörésére. De még így sem biztonságos – a feltörés közben a mérgező folyadék szerteszét fröccsen, égeti a bőrt, a szemet, és ha belélegzik a párát, torokfájást és mellkasi szorítást okoz.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
