Az Aral-tó története tele van rejtélyekkel. Nem is gondolnánk, de a tó, ahogyan azt az apadás előtt ismertük, viszonylag fiatal képződmény. Csupán a 15-16. században alakult ki a maihoz hasonló méretű tó. Előtte sokkal kisebb volt, és a partján emberek éltek.
Ezt bizonyítják a 20. században előkerült leletek is. Ahogy a tó zsugorodott, a korábbi tófenéken feltárultak egy ősi település, Aral-Aszar maradványai, amely az Arany Horda korában épült. A régészek utak, épületek, malomkövek, pénzérmék, vas- és bronz tárgyak, valamint rengeteg kerámia nyomaira bukkantak.
A 17. században orosz kutatók térképezték fel a tavat, és „Kék-tenger” néven jelölték be az Orosz Állam térképén. Akkoriban még hatalmas vízfelületről beszélhettünk, amelynek kiterjedése a 15. század előtti időkben sokkal kisebb volt. Ez azt jelenti, hogy az Aral-tó mérete az évszázadok során jelentősen változott, így a jövőben az sem kizárt, hogy ismét átalakul.
Emellett a régészek feltárták a 11-14. századból származó Kerderi mauzóleum romjait is. Összesen több mint 60 régészeti lelőhelyet találtak. Az alapján, hogy a város milyen alaposan épült, egyértelmű, hogy az ott élő emberek (oguzok és kipcsakok) nem terveztek elköltözni. Földműveléssel foglalkoztak, és fejlett öntözőrendszerük volt.
De úgy tűnik, a természet kegyetlen tréfát űzött velük, és valamilyen természeti katasztrófa miatt a város a víz alá került. Erre utalnak a temetés nélkül talált emberi és állati csontvázak – mintha a katasztrófa váratlanul érte volna őket.
A tudósok szerint az Aral-tó a története során már többször kiszáradt és újra megtelt, mintha valamilyen ciklust követne. Így nem kizárt, hogy a jövőben ismét bővizű tó lesz belőle.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
