Természetesen ezek az elemek sajátos hangulatot kölcsönöznek az amerikai metrónak, felismerhetővé és valahol kultikussá teszik. És mindig fel lehet kiáltani: „Ez Amerika – a szabadság hazája!” De szerintem ezek a „szabadságok” nemcsak a metró, hanem az egész város megjelenésére is negatívan hatnak. Egyetértesz? A piszkos, kopott és hajléktalanokkal teli metróban lenni nemcsak kellemetlen, de egyenesen életveszélyes is! Az amerikaiak számára ez a mindennapok része, amihez úgy tűnik, hozzászoktak.
Egy másik figyelemre méltó tény, amit a legtöbb hollywoodi filmben is bemutatnak, az amerikaiak szenvedélyes rajongása a gyorséttermekért és a kávéért – ez alapvetően igaz. De itt nem a forró ital vagy a finom hamburger élvezetéről van szó, hanem inkább az életmódról. Egyszerűen fogalmazva, beülni egy híres amerikai kávézóláncba és ott 20 dollárért lattet vagy cappuccinot inni – ez Amerikában rendkívül menő! Vagy egy szendvicset enni egy világhírű gyorsétteremben – ez sem rossz.
Azonban az igazi finom kávé megtalálása Amerikában meglehetősen nehéz feladat. A manapság már nem találni ilyet a népszerű kávézókban, mivel ezek a helyek a kávékoktélokra specializálódtak, tele ízesítőkkel, öntetekkel és tejjel, sokszor több van belőlük, mint magából a kávéból. Ezeknek a kávéknak gyakorlatilag csak a neve emlékeztet minket az igazi európai kávéra. Az igazi fekete, keserű és fanyar kávét csak az erre specializálódott helyeken lehet megtalálni, és meglehetősen borsos áron.
A gyorséttermekkel, amelyekből Amerikában, mint sejtheted, jóval több van, mint Európában, a helyzet a következő. A legtöbb amerikai a lustasága miatt inkább házhoz rendeli az ételt, vagy elvitelesen kéri, mintsem az étteremben fogyasztaná. Ennek oka, hogy rengeteg kávézót és gyorséttermet hajléktalanok és egyéb nemkívánatos alakok leptek el, az ezzel járó következményekkel.
Egy ilyen helyen tartózkodni, nemhogy családdal és gyerekekkel odamenni, magad is érzed, kellemetlen és nem biztonságos. Ezért a legtöbb amerikai autóval hajt az étteremhez, átveszi a rendelést, és elmegy piknikezni a parkba, vagy az autóban eszik meg az ételt. Még ez a verzió is előnyösebb, mint megosztani egy gyorsétterem étkezőjét egy hajléktalannal.
Az Amerikai Egyesült Államok egy másik ellentmondásos oldala az egészségügy. Egyrészt az amerikai orvostudományt vitathatatlanul a világ egyik legjobbjának tartják. Az orvosok kiválóan képzettek, a kórházak pedig a legmodernebb felszerelésekkel rendelkeznek. Másrészt viszont biztosítás nélkül maximum elsősegélyben részesülhet az ember, és ez a hétköznapi amerikai élet kemény valósága.
Igen, Amerikában minden orvosi ellátás fizetős… sőt, nagyon is fizetős. Ráadásul a kórházak és klinikák jogszerűen nem kötelesek közzétenni árlistájukat, így a beteg gyakran kellemetlen pénzügyi meglepetésekkel szembesül a kórházi falak között. Gyakoriak az esetek, amikor a drága vizsgálatokat utólag számolják be a végső számlába, a beteg tudta nélkül. Valószínűleg ezért is van az, hogy az amerikai családi csődök 62%-át a kórházi számlák okozzák! Ez azért szomorú. Egy 3 fős családnak egyébként egy normálisnak mondható biztosítás itt havi 1000-1500 dollárba kerül! Ez kb. fél millió forint.
Még egy dolog, ami meglehetősen gyakran visszatükröződik az amerikai filmekben, az éjszakai élet. És összességében ez a jelenség valóban létezik, már ha az éjszakai klubokról beszélünk. Ha azonban az „éjszakai élet” fogalma alatt a 24 órás boltokat, ügyeletes gyógyszertárakat vagy autóműhelyeket értjük, akkor itt Amerika egyértelműen elmarad Magyarországtól.
Emlékezzünk csak arra, hogy hány éjjel-nappal nyitva tartó üzlet van nálunk, ahol bármikor-bármit meg lehet venni – a fogkefétől a drága konyakig. Amerikában ilyesmi nincs. A benzinkutak (ez meglepő), a boltok, gyógyszertárak és még a sürgősségi ellátóhelyek is, ahová az ember veszély esetén mehetne, éjszakára bezárnak. Ezért a sürgősségi ellátást, még a minimálisat is, csak a kórházból történő „mentőautós” hívás útján lehet igénybe venni. Ha pedig szendvicset akarunk enni, vagy kiderül, hogy nincs tej a házban, várnunk kell reggelig, amíg kinyit a legközelebbi szupermarket.
És egy kicsit a gyerekekről. Mindannyian tudjuk, hogy az amerikai tematikus vidámparkokat a világ legmenőbbjeinek tartják! Naponta ezrek, sőt tízezrek látogatják őket a világ minden tájáról, de a fő fogyasztók természetesen a gyerekek. Ezért a parkokban mindent nekik csinálnak: szórakoztatást, játékokat, animátorokat, kávézókat és büféket – mindent azért, hogy a kis látogatók újra és újra visszatérjenek… és természetesen pénzt hozzanak magukkal. Vagy a szüleik hozzanak pénzt.
Ami a szórakoztatóipart illeti. A hétköznapi életben az amerikai gyerekek nagyrészt magukra vannak utalva, mivel az Egyesült Államokban, ellentétben Európával, jóval kevesebb a különböző érdeklődési körű délutáni foglalkoztatás. Ingyenesek pedig egyáltalán nincsenek is.
Ha egy átlagember azt akarja, hogy a gyermeke, mondjuk, egy sportkörbe vagy művészeti iskolába járjon, akkor alaposan a zsebébe kell nyúlnia, mivel nem sok ilyen szakkör van Amerikában, gyakran hónapokig is várni kell, hogy felszabaduljon egy hely. Amerikában senki sem fogja tanulásra kényszeríteni a gyerekeket, itt ez nem érdeke a pedagógusoknak. Ezért ha az amerikai szülők azt akarják, hogy a gyermekük sokoldalúan fejlett legyen, maguknak kell megnevelni a gyermeket. Vagy a gyermeket gondozó au pair-nek. Az iskola itt nem segít!
Remélem, hogy tetszett a cikk!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
