Csak másnap, amikor aggasztó tünetek kezdtek jelentkezni, vitték kórházba. Az arcának bal oldala feldagadt és felismerhetetlenné vált, a bőre hólyagosodni kezdett, és ott, ahol a nyaláb eltalálta, hullani kezdett a haja.
Ezek a következmények átmenetiek és jelentéktelenek voltak ahhoz képest, ami ezután következett. Mindenki arra számított, hogy Anatoli meg fog halni. Az orvosok és ápolók gondosan figyelemmel kísérték a kezelését, bár valószínűleg senki sem számított arra, hogy túléli – nem adtak neki többet három hétnél. És ez éppen a legfurcsább része az egész incidensnek: Anatoli nem halt meg.
Az arcának bal oldala örökre megbénult, és lassabban öregedett, mint a jobb oldala. Ezenkívül Anatoli megsüketült a bal fülére. Élete során számos erős és ismétlődő kisebb rohamot élt át, amelyek során a figyelme zavart volt. A hosszan tartó sugárterhelés miatt hajlamos volt a rák kialakulására is. De a tény akkor is tény marad: Anatoli nem halt meg.
A szellemi képességei érintetlenek maradtak: megvédte a kandidátusi disszertációját, majd azon a létesítményben dolgozott, ahol a baleset történt. Hogyan élhette túl a 300-szor halálos sugárzást? Ez az egyik legnagyobb rejtély az üggyel kapcsolatban.
Egy lehetséges magyarázat nemrégiben merült fel. Nem rendelkezünk az Anatoli esetével kapcsolatos összes információval, mivel amint kórházba került, és elmondta a személyzetnek, hogy mi történt, az incidenssel és a kezeléssel kapcsolatos összes fontos részletet azonnal titkosították. Ennek ellenére van némi elképzelésünk arról, hogy mi történhetett.
A sugárzás a fejében koncentrálódott, és nem terjedt át a test többi részére, mert a protonnyaláb elég keskeny volt. Ez a nyaláb Anatoli fején olyan útvonalon haladt át, amely lehetővé tette, hogy elkerülje a szellemi képességeinek romlását vagy a megvakulást.
A protonnyaláb útjának csúcspontja Bragg-csúcs néven ismert. A Bragg-csúcs az a pont, ahol a protonok a legtöbb energiájukat leadják. Ez általában közvetlenül a protonok útjának vége előtt van. Ez a tulajdonság értékes az olyan eljárásokhoz, mint a protonterápia, ahol a nagy energiájú nyalábokat daganatok és rákos megbetegedések kezelésére használják. Ezek azonban gondosan kiszámított eljárások.
A terápia során a protonnyalábokat egy nagyon specifikus útvonalon irányítják, hogy a Bragg-csúcsot a szervezetben lévő káros sejtek elpusztítására használják fel. Valószínű, hogy a gyorsító protonnyalábja nem érte el a Bragg-csúcsot Anatoli fejében, és ezért szerencsére nem Anatoli koponyájában adta le a legtöbb energiáját. Az Anatoli által kapott sugárzási dózis sokkal kisebb volt, mint amekkora lehetett volna, ha a feje rendelkezett volna a Bragg-csúcs kialakulásához szükséges megállítóképességgel.
Persze ez csak feltételezés. Sajnos az ezzel kapcsolatos kutatások – egyedi esetek, és ilyen korlátozott adatmennyiség alapján nehéz bármilyen megbízható következtetést levonni.
Anatoli Bugorski óta nem volt olyan ember, akit gyorsító protonnyalábja talált volna el a fejébe. Igaz, hogy a sugárzásnak kitett túlélők csoportjába tartozik; de az is igaz, hogy a Földön soha egyetlen más ember sem élt még át olyat, mint ő. Mindezt a saját bőrén kell megtapasztalnia.
Nukleáris katasztrófák vagy háború után az emberek vigaszt kereshetnek abban, hogy nem ők az egyetlenek. De mi történik, ha a katasztrófa csak téged érint? És mi történik, ha a háború a fejedben van, és te vagy az egyetlen túlélő? Anatoli ezt mondta erről: „Próbára tesznek engem. Az emberi túlélőképességét tesztelik.”
Az 1942-ben született Anatoli egyébként még ma is él, és idén lesz 83 éves.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
