Az idős hölgy kifizeti egy szegény fiatal anya vásárlását, majd gyorsan távozik, megtagadva, hogy elmondja a nevét

HIRDETÉS

Jenny ekkor már nem tudott uralkodni a könnyein. Anne-re nézett, és könnyekben tört ki. „Sajnálom, kicsim… anya nem tudott – nem tudott…” – suttogta Anne-nek, amikor egy kezet érzett a vállán. Megfordult, és egy valamivel a nyolcvanas évei végén járó nőt látott maga mögött állni.

„Ó, ne sírj!” – mondta a nő. „Majd én kifizetem. Gyere velem.”

HIRDETÉS

A nő kézen fogta Jennyt, vett némi bébiételt, gyümölcsöt és kenyeret, és szólt a pénztárosnak, hogy számoljon. „Mindent elviszünk, a pelenkákat is. Üsse be ennek a nőnek. A számlát én állom.”

Jennynek nem volt elég pénze, hogy pelenkát vegyen Anne-nek.

Jenny nem tudta abbahagyni a sírást, és megköszönte az idősebb nő segítségét. „Nagyon hálás vagyok érte, asszonyom. Sajnálom, hogy még a nevét sem kérdeztem meg. Maga…”

„Ó, hölgyem” – vonta meg a vállát a nő. „Nem kell aggódnia. Most már mennem kell….” Kisietett az üzletből anélkül, hogy még a nevét is elárulta volna. Jenny ezt furcsának találta, ezért elhatározta, hogy még aznap követi a nőt.

HIRDETÉS

Észrevette, hogy az idős hölgy a környék túlsó végébe, egy régi, romos házhoz sétál. Oda akart menni hozzá, hogy megkérdezze, jól van-e, de Anne baba sírni kezdett, és haza kellett sietnie. Másnap azonban visszatért az idős hölgy házához.

Amikor az idős asszony kinyitotta az ajtót, Jenny megdöbbent. Az asszony sápadtnak és gyengének tűnt, és nehezen lélegzett.

HIRDETÉS

„Asszonyom, jól van? Hadd segítsek!” – ajánlotta fel Jenny.

Jenny berohant az idős hölgyhöz, és amikor körülnézett a házban, észrevette, hogy penész és por borítja az egész házat. A hűtőszekrényben csak néhány üveg víz volt, és néhány szikkadt élelmiszer a konyha egyik sarkában lévő szemetesben.

Az idős asszony konyhájában rendetlenség volt.

Jenny töltött egy pohár vizet az idős asszonynak, és megkínálta. „Kérem, igyon egy kis vizet, asszonyom. Jobban fogja érezni magát.”

HIRDETÉS

A nő ivott néhány kortyot és vett egy mély lélegzetet. „Köszönöm szépen, édesem. Mi szél hozott ide?”

„Csak meg akartam köszönni, asszonyom, mindent, amit Anne-ért és értem tett. De tegnap még a nevét sem említette. Szóval…” – mondta zavartan – »Követtem Önt, mert kíváncsi voltam«.

A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:

Forrás:
HIRDETÉS
Oldal ( 2 / 3 ): «1 2 3Következő oldal »