A fiatal uralkodó imádta a szerencsejátékokat is! Az udvarban koldusokat gyűjtöttek össze, akiket rizzsel, hússal, babbal, arannyal, borostyánnal vendégeltek meg, és egy kikandikáló számmal ellátott kanalat adtak nekik. Ha a szám a „szerencsés” számok közé tartozott, akkor jutalmat kaptak, például rabszolganőt, pénzt, egy éjszakát a császárral, vagy egy döglött állatot.
A császár extravagáns és kicsapongó ünnepségek iránti vonzalma fokozta a római elit körében növekvő elégedetlenséget. Nem kevésbé kifinomult fantáziát mutatott a császár ellenségeivel szemben is.
Talán a leghíresebb epizód Heliogabalus életéből azt meséli el, hogyan számolt le a császár ellenségeivel. Az „Augustusok története” szerint (a forrás persze kétes) Heliogabalus lakomára hívta ellenségeit a palotájába.
A lakoma alatt hirtelen kinyílt a mennyezet alatt kifeszített függöny, és az emberekre illatos rózsaszirmok záporoztak. A vendégek először el voltak ragadtatva ettől a szokatlan üdvözléstől, de hamarosan fulladozni kezdtek az illatok bőségétől… Így a lakomázók megfulladtak.
„Ebédlőiben, ahol a mennyezet szétnyitható volt, annyi ibolyával és virággal árasztotta el vendégeit, hogy néhányan, akik nem tudtak feljutni, megfulladtak és kilehelték lelküket. A tavakat és fürdőket rózsával és ürömmel ízesített borral keverte, és inni hívta a népet; és ő maga is annyit ivott a néppel, hogy látva, mennyit ivott egyedül, meg lehetett érteni, hogy medencéből ivott” (Scriptores Historiae Augustae: Antoninus Heliogabalus (XXI.5)
A szórakozásnak és a viharos magánéletnek élő Heliogabalus elhanyagolta a politikát, és nem érdeklődött a közvélemény iránt. A császár iránti elégedetlenség így egyre nőtt…
Ki gondolta volna kezdetben, hogy ugyanazok a legionáriusok, akik segítettek Heliogabalusnak a trónra lépni, később egy WC-papírként használt szivaccsal ölik meg?
Pedig így történt. Ezután a városban hurcolták végig a holttestét, hogy a polgárok kifejezhessék a császár iránti érzéseiket, majd a városi csatornába, a Cloaca Maximába dobták. A holttest azonban nem fért be a csatornába, ezért a Tiberisbe dobták.
A szenátus rendeletet hozott, amely megtiltotta a császároknak az „Antoninus” név használatát, hogy a rómaiak soha ne emlékezzenek Heliogabalusra (ezt a rendeletet Damnatio memoriae-nak, azaz az emlékezet elátkozásának nevezik).
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
