Az ókori római arisztokraták imádtak fényűző lakomákat csapni, amik akár órákig is elhúzódhattak.
A kutatók szerint a rómaiak az édes és sós fogásokat részesítették előnyben, meg olyan húsféléket, amik a mai emberek többségének már szokatlanok lennének.
Például a tehetős rómaiak asztalain gyakran találtál volna szarvast, vaddisznót, sőt még fácánt is. Az egzotikus fogások között ott volt a párolt papagájnyelv, de akár a töltött rágcsálók is! A gazdag rómaiak nem úgy ettek, ahogy mi – a különböző ábrázolásokon szinte mindig fekve láthatod őket. De miért pont így helyezkedtek el, és vajon nekünk is követnünk kéne a példájukat?
Az ókori római lakomák különféle sajátosságairól a CNN egyik kiadványának szerzői számoltak be részletesen, Giorgio Franchetti történész „Ebéd az ókori rómaiakkal!” című könyvére hivatkozva. A kutatók szerint az ókori rómaiak olyasmiket műveltek az asztalnál, amit ma már a többiekkel szembeni tiszteletlenségnek tartanánk.
A könyvben az áll, hogy a gazdag férfiak mindig hason fekve ettek. Ezt nem a rómaiak találták ki, hanem a szomszédjaiktól, az ókori görögöktől vették át, akik szintén különleges fekhelyeken fogyasztották el az ételt.
A rómaiak kicsit változtattak a dolog megközelítésén: az egyéni asztalok helyett egyetlen közös asztalt csináltak, így mutatva meg az összetartozásukat.
Úgy tartották, hogy a vízszintes testhelyzetben való evés javítja az emésztést, és kiemeli az illető magas társadalmi rangját. Fekve teljesen el tudtak lazulni: a bal kezükkel a fejüket támasztották, a jobbal pedig a rabszolgák által előre felvágott falatokat vették el az asztalról.
Ez a póz az ókori rómaiak szerint tökéletes volt ahhoz, hogy alaposan teleegyék magukat, hiszen a gyomor a bal oldalon van, és a bal oldalukon fekve a fekhely puha felületére támaszkodott. Ez pedig lehetővé tette, hogy kényelmetlenség érzése nélkül degeszre tömjék magukat.
Ehhez a testhelyzethez még külön fekhelyet is kitaláltak, amit apoklintrnek hívtak. Ez egy különleges heverő volt, a bal könyök alatt támasztékkal, a gyomor tájékán pedig puha párnával. A közös dáridókhoz ezeket a heverőket összetolták, és „U” alakban helyezték el. Középen pedig kis asztalkák voltak étellel és borral, amiket a rabszolgák mindig időben újratöltöttek.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
