Ezt az öblöt úgy hívják – Pearl Harbor. A fordítása „Gyöngy-öböl” („pearl” – gyöngy).
A kedvező forma és a kényelmes földrajzi elhelyezkedés kiváló hellyé tette ezt az öblöt egy haditengerészeti támaszpont létrehozására. Amivel az amerikaiak éltek is.
Egyébként Pearl Harbor a mai napig az Amerikai Haditengerészet fő csendes-óceáni támaszpontja.
De térjünk vissza a japánokhoz. Sokan azt hiszik, hogy mindannyian kamikazék voltak, és „egyirányú útra” repültek az USA-ba, mivel az akkori repülőgépek nem tudtak volna elrepülni Japánból Hawaii-ra és vissza.
Azonban, ahogy látjuk, a helyzet nem volt ennyire ostoba és komor. A japánok repülőgép-hordozókon érkeztek, és a 441 gépből mindössze 29-et veszítettek el. Az emberveszteség 64 fő volt.
És íme, mit veszített az USA a japánok Pearl Harbor-i rajtaütése után:
- 4 csatahajót (a legnagyobb hajótípus)
- 2 rombolót és egy aknarakó hajót
- további 4 csatahajó, 3 cirkáló és 1 romboló súlyosan megrongálódott
- 2403 halott
- 188 megsemmisült repülőgép (a legtöbb fel sem tudott szállni)
- További 159 repülőgép súlyosan megsérült
Összességében a felek veszteségei egyszerűen összehasonlíthatatlanok. A japánok számára ez egy rendkívül sikeres hadművelet volt. Körülbelül fél évre kiiktatták az amerikai flottát – ez volt a céljuk.
Ez alatt a fél év alatt megszállták Délkelet-Ázsia számos országát, köztük Szingapúrt, Hongkongot, a Fülöp-szigeteket, Mianmart és másokat.
Az USA flottája azonban, bár megrongálódott, de nem semmisült meg. A japánok siettek és nem akartak nagy veszteségeket szenvedni (ami szintén cáfolja azt a verziót, hogy mind kamikazék lettek volna), ezért nem vitték véghez a dolgot.
Például a tengeralattjáróikra egyáltalán nem lőttek, pedig 11 darab volt belőlük. Nem semmisítették meg a hatalmas üzemanyag-raktárakat, a javítóbázisokat és egyebeket sem.
A japánok a hajóágyúikat sem vetették be (szintén azért, mert nem akartak közelebb menni és veszteségeket szenvedni). Tehát távolról sem voltak halálra szánt harcosok, hanem teljesen racionálisan gondolkodó, az életüket óvó katonák.
Igaz, ez a fajta óvatosságuk csúnya tréfát űzött velük. A Pearl Harbor-i eset lett az amerikaiak számára az ürügy, hogy belépjenek a világháborúba. Helyreállították a flottájukat, és fél év múlva a Midway-atollnál vívott hatalmas csatában megsemmisítették a japánokat.
Ott a japánok veszteségei már katasztrofálisak voltak, és elvesztették a lehetőségüket, hogy szabadon tevékenykedjenek a térségben.
Mielőtt befejeznénk a cikket, érdemes megjegyezniegy kulcsfontosságú részletet: a japán támadás Pearl Harbor ellen egy példátlan és aljas, hadüzenet nélküli orvtámadás volt. Bár a japánok küldtek egy üzenetet, az szándékosan csak a támadás után érkezett meg Washingtonba. Ez az eljárás mélységesen felháborította az amerikai közvéleményt, és egy olyan elsöprő erejű bosszúvágyat és elszántságot szült, amely egészen a háború végéig kitartott.
A csendes-óceáni háború hihetetlenül véres volt; a szigetről szigetre vívott harcok és a fanatikus japán ellenállás rengeteg amerikai életet követelt. Amikor az amerikai vezetés szembesült egy Japán elleni partraszállás rémképével – ami becslések szerint akár több millió áldozattal is járhatott volna mindkét oldalon –, egy drasztikusabb megoldás mellett döntöttek. Így lett Hirosima és Nagaszaki lebombázása az a szörnyű, végső fejezet, amely lezárta azt a háborút, ami az Egyesült Államok számára a Pearl Harbor-i sokkoló és megalázó támadással vette kezdetét.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
