Te hogyan képzeled el az irigységet?
A szomszéd vett egy autót, ezért ki kell szúrnod a kerekeit, vagy szöggel végighúznod az oldalát? A kolléganőd vett egy méregdrága nercbundát, ezért molylepkét kellene csempészned a szekrényébe? Egy ismerősöd a pincében párolja a whiskyt, és jól keres vele, ezért fel kellene nyomnod a rendőrségen?
Minden stimmel!
Az emberi irigység kiszámíthatatlan, és néha egészen váratlan következményekkel jár. A mai történetünk éppen egy ilyen esetről szól.
Élt az Amerikai Egyesült Államokban a 20. század elején két testvér, John és Frank Fenton. Mondjuk úgy, nem voltak egyszerű esetek. Életük derekáig semmi kiemelkedővel nem foglalkoztak, egy régi üveggyárban dolgoztak: palackokat fújtak, öntőformákat tisztítottak, vázákat festettek. Igazából nem kerestek túl sokat, pedig gürcöltek vagy öt ember helyett is.
Persze ők is arra vágytak, mint mindenki más: kevesebb munka, több pénz. És ez a lehetőség meg is adatott nekik. Történt ugyanis, hogy 1905-ben az USA-ban óriási népszerűségre tett szert a Tiffany-üveg, pontosabban a „favrile” technika. Ez valójában teljesen hétköznapi üveg volt, amelyet a hőkezelés előtt fémsókkal permeteztek be, amitől gyönyörű, aranyos-narancssárgás, irizáló mintázatot kapott. Csak ennek a mintázatnak köszönhetően a Tiffany-vázákat az önköltségük 30-50-szereséért adták el.
A bennfentesek azzal viccelődtek, hogy három szuperjövedelmező üzletág létezik: a prostitúció, a szeszcsempészet és a Tiffany-üveg.
És ez valóban így is volt. Egyetlen eladott Tiffany-váza fedezte egy egész üvegtétel költségét és egy teljes gyári műszak egynapi munkabérét!
Azonban, a technológia egyszerűsége ellenére, Louis Comfort Tiffany szabadalmaztatta a találmányát, és szigorúan titokban tartotta. Minden kísérletet, amellyel az aranytojást tojó tyúkját akarták elvenni, szigorúan büntettek: perrel és elkerülhetetlen csőddel.
A fivérek megértették: ez az ő esélyük, hogy egy kamionnyi és egy talicskányi pénzt keressenek. Mivel értettek az üveghez, a Fentonok elég gyorsan rájöttek az irizáló üveg készítésének módjára, és egy csődbe ment üveggyár területén megnyitották a saját üzemüket.
1907-ben a Fenton fivérek gyára bemutatta a saját szivárványos üvegét – a „Carnival” üveget. Tiffany ezen rettenetesen feldühödött és beperelte őket, a bíróság azonban elutasította a keresetet. A fivéreknek sikerült meggyőzniük a bírót – aki nem sokat értett az üveggyártás technológiájához –, hogy az ő gyártási módszerük más. Pedig a valóságban csupán felcserélték a vázakészítés két jelentéktelen fázisát.
A fivérek által lenyúlt technológiát a bíróság hivatalosan is önálló és eredeti eljárásként ismerte el.
A Fenton fivérek azonban figyelmen kívül hagytak egy látszólag jelentéktelen tényt: nem elég valamit legyártani, azt el is kell tudni adni. Ezzel pedig problémáik voltak, méghozzá óriási problémáik.
Tiffany zseniális eladó volt, olyasmi, mint a BMW a többi autógyár között. Megértette, mennyire fontos elhitetni a vevővel, hogy egy szuper-extra egyedi darabot vásárol. És bár a gyártása fillérekbe került (de erről persze ki beszélne), a bolti ára, ami egy Boeing-szárnyéval vetekedett, minden egyes nullájával azt üvöltötte:
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
